Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

29

alak. Nagyarányú és még eddig nem méltatott költészete megérdemli az alaposabb tanúlmányozást, mert ez a sajátságosán nagyszerű költészet — biztosan hiszsziik — még fényessé fogja tenni nevét irodalmunk történetében.

Nagyot akar zengeni Talabér is, mikor j TALABÉR JÁNOS lantján majdnem kizárólagosan Istenhez fohászkodik, nagyságát irgalmát, szerétét dicsőíti s ha a természet szemlélődésébe is merül, a nyíló kis virág illatával száll fel az ő magasztaló hymnusa is. Messze elmarad azonban Kemenestől. Nem valódi költői természet, mert érzése ugyan igaz, de a hangja tanúit és erőltetett. A nagy gondolatoktól viharzó kor életébe nem is mer beleszólni; elvonúl magányába s onnan akar fölemelkedni egyenesen istenéhez4 de szárnya nehéz, gondolataival, érzéseivel sokszor lenn marad a föld színén. Sokszor meg úgy hat reánk költészete, mintha rímbe szedett imádságokat hallanánk. Érzelmeinek szűk köre fárasztóvá, nehézkessé, bőbeszédűvé teszi költészetét. De Talabér nem azért válik terjengőssé a miért Kemenes. Kemenes hosszadalmassá lesz épen gondolatainak, tárgyainak gazdagsága miatt; eszmét eszmére, érzést érzésre, képet képre halmoz — míg Talabér, ha megkap egy eszmét, érzést, vagy képet, szinte elkoptatja, megfosztja minden hatástól. — Szűk köre miatt egy-egy gondolat sokszor előbukkan nála s ezt újra fölhasználva teljesen megsemmisíti annak üdeségét. Nyelve sokszor nehézkes, formáiban is oly egyhangú, mint gondolataiban, a melyek azonban néha mégis megkapnak egyszerű melegségökkel.

Egyszerűbb, igazabb érzések dalolója Szülik, j SZÜLIK JÓZSEF a ki a maga borongó fájdalmaira vallásosságának melegét sugá- roztatja és elégiái elborulását mindig megvigasztalja hite. Annyi őszinteség van fájó emlékeiben, bízó hitében, hogy — ha nem is tudja megközelíteni Mindszenty nagyságát, Kemenes fönségét, — fölülemelkedik a középszerűségen. Nem tud ugyan elragadni, de hangulatot kelt, merengésre késztet. Vigasztalódó fájdalmán meg- érezzük a keresetlenségel, hitén a bensőséget, imádságában az áhitatos őszinteséget. Szenvedély nincs költészetében, de van mélységes érzelem, a mely, akár múltja fájó emlékein fakadjon ; akár anyja, szülőföldje iránt való szeretetét sugározza ki; akár a természettől megihletve, vagy saját hitétől ösztönözve dalban, imádságban énekelje és kérje a Szüzet, vagy Jézus Szt. Szívét: nemes hangjával mindig megindít. A szelíd érzelemnek igaz költője. Ragyogást, fényt nem, — de melegséget találunk költé-