Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

18

melynek alapjait már ifjú korában a nagy szellemű, művészi érzékű és költői lelkű Pyrker érseknél nyeri meg, a ki — maga is költő lévén, —- megkedveli Tarkanyit, a költőt s az még föl sincs szentelve, mikor már titkárává teszi és magával viszi utazásaiban ; az Így kifejlődött széles látóköre és későbbo bő javadal- mazású állása, de legfőképen tehetsége mintegy magával is hozza Tárkányinak ezt a sokfelé kiterjedő működését Lelkét is elfoglalja ez a gyakorlati munkásság, a mely később nem hagy időt költői erének buzogására.

És ebben a körülményben, hogy Tárkányi költői működése nem egész két évtizedre terjed, és hogy az erre következő két évtizeden kérésziül lantja alig, csak nagy ritkán ad hangot, találjuk fő bizonyítékát annak az állításunknak, hogy Tárkányi nem volt igazi nagy költő. Nem rontjuk le ezzel az ő nagyságát és érdemeit, csak az egyoldalú és túlzóan magasztaló dicséreteket akarjuk a való igazságra leszállítani. — Nem bizonyít ellenünk változatos költészete, a melyben megvan a megnyugodó hit ; a lángoló szeretet; a közetlen bensőség; naiv egyszerűség; elégi kus elmerengés; eleven életteljesség és hatni tudó erősség; sem az nem czáfol reánk, hogy költői alkotásaiban az egyszerű daltól a tankölteményen, satirán, epigrammán, idyllen, regén, legendán, románezon keresztül a balladáig megtaláljuk majdnem minden faját a költői műveknek : — ez még csak azt bizonyítja, a mit mi is állítunk, hogy Tárkányi költői természet volt. Több érzés, több gondolat volt benne, mint a kor többi vallásos költőiben és szerencsésebb, ízlésesebb, ragyogóbb formaérzék látszik alkotásain, de az igazi költői nagyság nem ragyog abból felénk.

Az igazi nagyságot nehéz meghatározni, csak érezni tudjuk. Mennyire kirívó „Az ember tragédiájáénak az a jelenete, a mikor Madách a phalansterben szerepelteti a marhát őriző Plútót és a széklábakat csináló Michel Angelót. A nagysággal ellenkezik a kisszerűségekbe való elmélyedés. - Tárkányi, habár nagy czél szolgálatában áll, nem elégszik meg annak mozgatásával, de beáll apró, kicsiny dolgokkal közönséges munkásnak.

Költői gondolata mindenkinek van, de nincs mindig. Innen van, hogy a fiatal korban majdnem mindenki költő, de nem sokáig győzi gondolattal; kiírja magát. A valódi költői érzés pedig megnyilatkozik mindig. Bürüst az eke mellett lepi meg Kalliope. És Reviczky haldokolva azt siratja, hogy még mennyi