Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

—

15

tudnak erővel, lélekkel hatni; ínystikus, általános pietistikus fölsóhajtások azok.

Ilyen korszak nem kedvezhet a nagy eszméknek, a vallásos költészetnek. Nem is zeng, csak elvétve, még a papság köréből kikerült költők lantján sem vallásos ének; elfoglalja őket is a megújulás korának láza s ha bekiáltanak a forrongó zajba, hazafiúi kötelességekre, a régi dicsőség visszaállítására lelkesítenek. Az egyik eszmény visszaállítása ragadja meg a szíveket, foglalja el a valódi missiót teljesítő költőket — a másik eszménynek, ha lelkes is, de nem nagy erejű harczosai vannak. A legtöbb ezek közül is eredetit nem tud alkotni, rossz verselésű, elrontott nyelvérzékkel készült fordításokat ad, vagy a Szenlírás történeteit dolgozza föl ellaposított bőbeszédűséggel.

Az újra a kezdet elején álló vallási SUJÁNSZKY ANTAL költészet egyik harczosa Sujánszky Antal. Sok gondolat, nagy érzés, melylyel átalakítólag tudna hatni korára, nem él benne. Lelkének lángja szűk tért világít be ; nem tagadható ugyan el

Sok

hatni korára, be ; nem tagadható hangjának őszintesége, igazsága, de erő nincs benne azt hatásosan kifejezni. Jellemzetes, egyéni vonás sincs költészetében ; általános erkölcsi gondolatok, igazságok és érzések foglalkoztatják, a melyeket sokszor szétfolyólag, hosszadalmasai! fejez ki; nem ritkán egy-egy erkölcsi tanulság megvilágításáért erőszakos kitéréseket tesz ; gyakran szóáradatba fullasztja gondolatát és kevés közetetlenséggel ruházza fel érzéseit. Lenyűgözi a versforma is, mert bár meglátszik kifejezésein a választékosság, a műgond, nem tudja elrejteni a keresettséget. Van ugyan sok érzés benne, a mely egyenesen szivéből fakad és ilyenkor őszinteségével, melegségével megkap, a mikor imádságban esedezik hazájáért, vagy megható szeretettel anyja életéért önmagáét akarja odaadni Istenének ; szivének lángját is látjuk lobogni, de hevét, emelkedettségét mihamar meggyöngíti az allegóriának minduntalan való használása és nehézkes, sokszor magyartalan, a nyelvújítás rossz szavaival telített nyelve.

Ez különben általános hibája vallásos költészetünknek. Művelői legtöbbnyire papok, a kiknek nyelvérzékét megrontja latinos nevelésök, diákos műveltségök s kifejezéseik idegenszerűek, ellentétesek nyelvünk természetével, melynek tulajdonságait. — bár leginkább a nép között élnek — nem ismerik föl. Pedig a nyelv a külső hatás eszközlője. A legmcgragadóbb gondolatok is semmivé válnak

BENOFY SOMA, NYULASSY ANTAL