Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
— — 10 dező hálaénekét, a szentek legendáinak bájos és naiv egyszerűségét, raystikus mélységét. Homeros naivsága keresetté válik a Biblia egyszerűsége mellett; Byron töprenkedő skepsisét fölülmúlja a martyrok reményteljes hite ; Shakspere nem tudja megírni az evangélista megrázó szavaival a Golgotha tragédiáját; Sappho szerelmes dalát elhomályosítja az Énekek Éneke ; Horatius Carmen saecularé-ja eltörpül a Szt.-Ágoston megkeresztelése után vele éneklő Szt.-Ambrus kiáltó örvendezése mellett ; és még a legnagyobb epikusok sem tudják megközelíteni az egyszerűsé- gökben is ezer színben pompázó legendák bájos történeteit. A legnagyobbakat vetjük össze, mégis kicsinyekké válnak. Hitökben nincs annyi erő, mint Péterben, a kit nagy hitének ereje tart fenn a vizek habjain; fájdalmuk színtelenebb, mint Dávid nyögő, esdeklő zsoltára; szerelmök bágyadtabb, mint az Énekek Énekének sóvárgó tüze; nincs bennök oly „vatesi“ erő, mint abban az apostolban, „a kit szeret vala Jézus“ ; örömük érzéstelen, ha összevetjük a Glóriával; magasztalásuk gyenge, ha a Magnificat-ot olvassuk. Miért ? — Más az ő ihletük, - hatástalanabb, erőtlenebb ; és más a tárgyuk — közönségesebb, a melyben nincs annyi mélység és fönség, annyi egyszerűség és magasztosság. És az emberi érzések, a küzködö alakok is hogy megváltoznak a költészetben, mihelyt a keresztény vallás varázslatos fénye esik rájok ! — Az irigy, az emésztő és vért kívánó gyü- lölség szeretetté szelídül; az észbontó, megőrjítő fájdalom borongó, szelíd megadássá enyhül; az öröm, a boldogság erősebb hangra kap s a félelem az Úr dörgő hangját hallja, mikor fölhangzik a „Dies irae“ megrendítő danája. — És a mint megszelídít, ép úgy erőssé is teremt. Ennek a vallásnak átalakító tüzében meg- nemesülnek, fölmagasztosulnak az alakok ; gyenge gyermekekből a circusok porondján elvérző vértanúk, erőtlen nőkből héroszok lesznek s az erősek még erősebbekké válnak. Ilyen érzésekkel és emberekkel ha dolgozik a művészet, teremthet nagy alkotásokat. Hogy ma mégis, a kialakulás, korában, nem látunk örökre szóló műveket, nem az az oka, hogy a vallás elvesztette a maga hatalmas erejét, hanem az, hogy gyengék és erőtlenek a kísérletezők, a kiknek erejét fölülmúlják azok a nagy tárgyak, a melyeket a vallás szolgáltathat. Addig pedig nehezen lesz nagy művész, a mig a vallás meg nem ihleti lelkét.
