Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
7 vissza természetességök által kiváló költői képei és rajzai nagy részben, és itt fogott bele a finn parasztélet nagyszabású rajzába, a Fénszarvasvadászokba. Itt ismerte meg alaposan az ezer tó országai, melyet későbben oly fönségesen énekelt meg. Itteni élete későbbi nagy költeményeihez szükséges előkészület volt; s ez a föld kétségbeejtő szegénysége s komor elhagyatott- sága daczára költészetének egyik főforrása lett. Az 1827—1830 terjedő időköz a csendes fáradozás és a folytonos belső fejlődés és érlelődés kora volt minden tekintetben. Ez időben tanulta meg az életet is, a költészetet is olyan komolyan venni és megbecsülni, hogy egyiket sem tekintette soha játéknak. A Rénszarvasvadászokon kívül foglalkozott ezen időben a Féltékenység éjjeleivé 1, megírta lyrai költeményeinek' egy részét s ezek között különösen az Idyll och epigram (Idyll és epigramm) czímű cyclust; egyúttal befejezte a szerb népdalok fordítását. Érdekes és nagyon figyelemreméltó vonás, hogy a har- mincz évéhez közeledő költő teljesen tisztában van jövendő hivatásával, és mind az a költői irány, a melyben őt későbben babérokat aratni látjuk, ki van jelölve ezen időbeli munkásságában. Egyúttal megtaláljuk benne azt a stylusbeli művésziességet és a tárgy fölött való uralmat, a mely későbben is annyira jellemző sajátossága volt és maradt. Thorvaldsenhez hasonlít ő e tekintetben ; ha művei nem is csupa elvitázhatatlan remekek, vagy épen elsőrangú mesterművek, azt is meg kell vallani, hogy a középszerűségig soha sem sűlyedt le. Runeberg első föllépése egy érdekes kis előzménynyel volt összekapcsolva.') Beszélik, hogy 1826 egyik estéjén egy csapat fiatalság gyűlt össze Tengströin érsek házánál. Zálogosdi járta. Az utolsó zálogok egyike egy egyetemi hallgatóé volt; bírái, fiatal hölgyek, egy darabig egymás között suttogtak, végre kifejezték az iránt való alapos gyanujokat, hogy a fiatal úr versíró, és nyomban elitélték egy költeménynek megírására, a melynek a napról kellett szóllania. Az elitéit kijelentette, hogy készséggel aláveti magát az ítéletnek, de haladékot kért és kapott, mire a vers a városi újság legközelebbi számában megjelent. Sjöström, a szerkesztő, korában Finnország egyik legtekintélyesebb költője, némi változtatást engedett meg magának a költeményen, s ezek *) *) Gabriel Lagus, Den Finsk-Svenska Litteraturens utveckling. Borgo 1866, II. 130.
