Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

Runeberg.

Finnország északi földjén egyszer egy táltos ember köszöntött be egy anyához. Csodálatos álmot láttam — úgymond — melyet el akarok kegyelmednek mondani. Városunk kapuja fölött egy arany koronát láttam. Sokan eljövének, hogy levegyék ; eljövének a város előkelői, gazdagjai, de egy sem érhette el. Utoljára kegyelmednek kis fia jött el és egyszeriben lekapta.

Ezt a mondát beszéli a finn nép Runeberg finn költőnek édesanyjáról, jeléül annak, hogy a költőt mily nagyra tartja, és jelképezésére annak, hogy Runeberg valóban oly koronát szerzett magának, mely messzeföldre elfénylik, mert műveit valamennyi művelt európai nyelven olvassák.*)

Valóban Runebergnek a skandináv északon és Finnországban olyan neve van, a melynél jobb hangzású nincs is. Két országnak kedveltje. Születésére nézve finn és ezé a népé állhatatos, hűséges és összhangzatos lelkének* egész hevével. A finn népnek ideális képviselője, a kiben fölleljük rokonszenves népe összes vonzó erényeit, s azonfelül olyan egyöntetű és egész, olyan hatalmas és egészséges költői természet, a milyen kevés van a világirodalomban. Nyelvére nézve azonban Runeberg svéd. Abban a korban született, a midőn Finnország még a svédeké volt, és abban a korszakban nőtt fel, a midőn a svédekkel való összetartozásért vívott dicső küzdelmek emléke naponkinti beszéd tárgya volt a műveltek és a nép között, s midőn a hosszú évszázadokon át végbement svédesedéssel szemben még nem emelkedett föl* teljes öntudattal a Kalevalán és a népköltészet bőséges kincsein, meg nemzeti nyelvű költők művein megerősödött finn nemzeti szellem. De így is finnek vallja és mondja Runeberget minden finn és minden svéd. És a finn nép az orosz hatalommal és erőszakoskodással vitt nemzeti küzdelemben senkihez sem fordul olyan szívesen vigasztalásért és buzdításért, mint Sztól zászlótartó

*) V. ö. Iluníalvy Pál: Utazás a Balt-tenger vidékein. Pest 1871. II. 176.