Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

fiai vetették magukat közbe a czárhoz intézett feliratban a finn nemzet jogaiért. A czár nem fogadta el a küldöttséget és nem vette át a feliratot. A küldöttség visszaérkezéséről a censura alá nem eső telefon utján értesült Finnország. És a merre a küldöttséget hazahozó külön vonat ment, a legkisebb állomásokon is ott állott a nép apraja-nagyja, ünnepi ruhában, hogy kezet szoríthasson a küldöttség tagjaival és könyező szemmel néhány meleg köszönő szót mondhasson nekik, vagy virágokkal és harczias dalok éneklésével tisztelje meg őket. Az a láda, a melyben az Európa legkiválóbb embereinek aláírásával ellátott felirat volt, virágok alá volt temetve. A világos éjszaki nyári éjszakán mesz- sze távolból eljöttek az egyszerű parasztok, hogy üdvözöljék a férfiakat, a kik a haza szent jogáért síkra szállottak.

Azóta hónapok múltak el. De az aggodalom nem szűnt meg. Azonban megszűnt a pártok lmrcza, erősbödött a nemzeti összetartás érzés és aczélossá lett az önérzet s i hazafiak szíve vigaszt merít és bizodalmas reményt a jövőre, a midőn ezen jelenségekre tekint.

Azt mondotta egy egyszerű finn paraszt-ember az európai feliratra: Hogyha egész Európa annyi híres embere figyelmére méltat bennünket és mellettünk beszél, akkor nekünk mindany- nyiunknak még jobban meg kell tenni kötelességünket, mint eddig és meg kell mutatnunk, hogy mindazt a nagylelkű pártolást meg is érdemeljük.

A hol az egyszerű paraszt ember is így beszél, ott a közérzés sziklavárán megtörik a zsarnok jogtalan akarata.

Runeberg nem élte mega gyász időt, a midőn nemzete szabadságát lábbal készülnek tapodni. De Runeberg szelleme él a finnek között és meg nem vesztegethető hazaszeretete lelkesíti az ö népét, azt a népet, a melynek eposzát ő irta meg. S eljő május hava s a költő sírját elborítja kedvelt virágja, a gyöngyvirág, és hazaszerető népe lelkesedve énekli azokat a harczra és hazaszeretetre buzdító dalokat, a melyekre a nagy költő tanította.