Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898
14 ház hagyománya; ezt akarta IX. Pius pápa. Értessük meg az ifjúsággal a keresztény aesthetikai eszmény felsőbbségét, erkölcstanunk tisztaságát, a keresztény népek történetének és irodalmának hasonlíthatatlan szépségét... Szóval, tudja meg az ifjúság» hogy a régi classicus népektől tanulhat ugyan, de ez a tanulás ne járjon saját igazainknak egyoldalú kicsinylésével, sőt megvetésével; erkölcsi újjászületésünkhöz pedig a pogány irodalmak tanulmánya aránytalanul kevéssel járulhat. . . II. A teljes tanításszabadságot élvező Belgiumban és a franczia r. katb. gymnasiumokban használatos »Classiques Latins comparés« czímű latin olvasókönyvek tárgyalásmódját egy költeménynyel és egy prózai részszel mutatom be. A Dies irac-i ki ne ösmerné a tanulók közöl ? De hány fordította magyarra és hány tud valamit irodalomtörténetéről? Hallják a tanulók Nagy Károlylyal kapcsolatban Eginhard nevét is; de nem, hogy ezt az idegen krónikást, hanem egy magyar-latin krónikásnak egy-két fejezetét mely magyar tanuló olvasta? A francziák és a belgák nemcsak egyházatyákat, hanem krónikásokat is olvastatnak. Ennek haszna tudományos pályára lépő ifjaknál szembeszökő. A) Thomas de Celano. Élete. Celanói Tamás Celanóban született, az Abruzzó hegységben; fe- renczes lett és Asszizi Szt. Ferencz barátja és munkásságának osztályosa. Tudjuk róla, hogy megfordult Németországban és ott rendjének kolostorait hivatalosan látogatta, azután visszatért Olaszországba, hol 1 255 táján meghalt. Müvei. 1. DIES IRAE. Waddingnak, a Ferenczes-rend életirójának bizonyítása szerint Celanói Tamás szerzője ennek a híres hymnusnak, és az ő véleménye manap általánosan el van fogadva 2. ASSZIZI SZ FERENCZ ÉLETE. Bírálata. »Azt merjük állítani, és nem tartunk az ellenmondástól, hogy a kifejezés komor energiájával és igazságával fölülmúlja mindazt, a mit ugyanazon tárgyról a régi és az újabb Írók Írtak. Megragadó a bírája előtt megjelenni készülő léleknek rettegése, de egyúttal az isteni irgalom Ígéreteiben való rendületlen hite; mindkettő egyenlő és hatalmas erővel ragadja meg szivünket és képzelmünkct: olyan hatás, a minőt egyesegyedül a valódi költészet ér el. Aztán minden irodalmi érzék nélkül valónak kellene az embernek lennie, ha föl nem ösmerné, hogy a Dies irae fönségét és tökéletességét valamint minden költői jelességét a középkor erővelteljes és egyszerű nyelvének és a költő által választott versformának köszöni. A hármas rímek, melyek háromszor egymásután ugyanazon hangon csendülnek meg fülünkben, lelkünket megragadják és komor összhangzatukkal növelik a gondolatok és képek által előidézett hatást. (F. Clément, Hist. de la poésie chrét.)
