Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897

70

Kerekes Márton, megh. 1741. Kolozsvárott s valószinűleg itt adott volt elő casuisticát és szentírástant. Egy philosophiai művet adott ki Nagyszombatban (1729).

Kereskényi Ádám (1713 — 1775), dr. phil. és jeles szónok. Kolozsvárott nyomdaigazgató volt, mindazáltal művei közűi egy sem jelent meg Kolozsvárott.

Körmendi Imre 1670 —1733), a kolozsvári collegium rector volt. Különös szenvedélylyel járt prédikálni a vidékre. A haldokló Krisztus tiszteletének kiváló tárgya lévén, ennek tiszteletére Kolozsvárott kálváriát építtetett, hol napjában ötször prédikált. Hit- buzgalmi műveket adott ki Kolozsvárott. így: Subsidium spirituale triplex, vivorum, aegrotantium et mortuorum (1732) és: Gibus electus sive selectae orationes et hymni (1732).

Kőszeghi János (1696—1750), dr. phil. Theologiát adott elő. Költeményes műve: Magni Manes Transylvaniae Principum (Claudiopoli 1722).

Kolozsvári Pá/(1684--1735). Kolozsvárott született unitárius szülőktől, két évig II. Rákóczi Ferencz íródeákja volt, 1711. lett jézsuita s először Kolozsvárott tanított. Művei: Halotti beszéd Koller György báró fölött (Kolozsvár 1730). Institutiones Chris- tianae (Claudiopoli 1740 és ismételten). Libellus missionum (Claudiopoli 1749). Instructio de Actibus Virtutum Theologicarum (Claudiopoli 1749).

Korneli (Corneli) János (1686—1748). Kolozsvárott három évig gymnasiumi igazgató. Ugyott jelent meg tőle: Oliva pacis, seu theologia catholica indifferentem et alium quemvis errantem ad unicam Fidem salviíicam et veram cum Romana Christi Ecclesia pacem deducens (1732 két részben).

Kovács Pál apja ellenére lépett a rendbe. Ruzgalma Indiába hajtotta, de szülőinek fájdalma visszatartotta. A rendet elhagyva, nagyváradi püspök lett. Rhetorikát tanítván Kolozsvárott, ugyanott kiadta a következő műveket: Transylvaniae infelicitatis origo (1722). Emericus Bebecus et Joannes Zapolius. Dráma. (1723).

Kunics Ferencz (1697—1763), dr. phil. et theol. és mind a kettőt tanította Kolozsvárott is. Olaszból fordított Sedeciását (1753) talán Kolozsvárott is előadták.

Lnngovics István (1635—1690) bámulatos buzgalmú hithirdető, a ki a súlyos börtönt és kínzást sem kerülhette ki és a kit apostoli működésétől nem tudtak elvonni a neki fölajállt