Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
45 A két finevelőről az eddigieken kívül a következők jegyzendők meg. A Mária-Terézia-linevelő első eredete Báthori Istvánig, de különösen 1701-ig visz vissza, a midőn az eredeti íinövelői alapítvány két részre osztatott. Boros Jőzsef régens (1740) az első, akinek nevénél mind a két fmövelőt odajegyezve találjuk; nem való tehát, a mit Hodor Károly mond, hogy 1754 előtt csak a »Nemesek Convictusa« nevet olvassuk. 1754. írja Boros a finövelőkre nézve: »Pars una census cathedratici mansit veteri Seminario Convictui nobilium dicto.« S ezen év óta találjuk gyakrabban e fmövelőt Theresianum név alatt latin okmányokban. Úgy vehető tehát, hogy a nemesi rend iránt különös előszeretetet tápláló királynő újra alkotta a nemesek convictusát. Hivatalosan csak 1778. kapta a convictus és vele a kegyesrendi társház a Collegium Regium Theresianum czímet; s azóta nevezik állandóan Mária-Terézia finövelőnek. Mai épületének bejáratán ez a fölirat olvasható: Con. Nob. 1735., a mi azt mutatja, hogy ebben az évben készült el. Manap jórésze kegyesrendi társház. A Seminarium Bathorianum, vagy második alapítójától Aporianum, vagy Seminarium Sancti Josephi Pauperum, magyar névvel Szent József íinövelő, 1734 készült el. A convictusnak az 1773. évben 384325 frt jövedelme volt, a szemináriumnak pedig 3780'35 frt. Üzen csekély kettős összeggel mennyi nemes és szegény ifjú nyerte évről-évre kiképeztetését és fölneveltetését! A íinevelők alapítóinak egy része egyenesen növendékpapok nevelésére tette alapítványát 1773. a jézsuiták kezelése alatt ez alapítványokból központosítva volt 21890'30 frt, mely összegnek jövedelmét 6—10 növendékpap élvezte, a kiket a jézsuiták oktattak és növeltek mindaddig, a míg rendjük meg nem szűnt. Növendékpapok a convictusban 1713-tól kezdve vannak, és pedig az első évben 8, 1720.—11, egyéb években több-kevesebb. A finövelőknok szigorú egyházias szellemét feltüntetik a fölvétel szabályai és a benlakás törvényei. A ki a Seminarium Aporianmnba föl akarta magát vétetni, annak magyarországi, vagy erdélyi, vagy részekbeli születésűnek kellett lennie. Alapos reményt kellett nyújtania, hogy a keresztény erkölcsökre s fegyelemre, valamint a keresztény katholikus tanokra oktatható s meg is van benne az erre való akarat. 15—26 éves lehetett, s csak ha döntő okok javasolták, akkor tértek el a föl-
