Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
19 a mely collegiumokat a te atyád és én saját tehetségünkből alapítottunk, senkinek a jogát sem sértve; úgy oltalmazd és védd ezeket, a hogy szivednek drága azon hazának üdve, a melynek fejedelme vagy.» A dögvész 1587. megszűnvén, a jézsuitákhoz külömböző tartományokból új társak szegődtek az elhaltak pótlására. Jöttek jézsuiták Lengyelországból, a római, nápolyi és spanyol rendtartományból. Ilyformán a tanulmányok és a hit újra nagy lendületet vehettek. Azonban a jézsuiták fölött ott lebegett a súlyos gond: oszlopos támogatójuk Báthori István király meghalt, a szörnyű járvány elvitte legjobbjaikat, s ily körülmények között a felekezetiek elérkezettnek hitték az időt, hogy a mi kevés a jézsuitaságból megmaradt, kiirthatják. Tényleg folytonos kérésekkel ostromolták és zaklatták az ifjú fejedelmet, hogy a »bálványimádás« fő istápolóit, a jézsuitákat űzze ki az országból. Báthori Zsigmond erős lélekkel állott ellen; de hiába intette őket nyugalomra. Ez alatt 1587. nov. elején negyven órai imádság és hosszas egyéb áhitatos gyakorlatok után ismét megnyíltak a kolozsvári kath. iskolák nagy és tudós készültséggel és hozzálátással. A megnyitáson maga Zsigmond fejedelem is jelen volt és szerfelett örvendett azon beszédeknek és verseknek, a melyeket a collegiumban a szemináriumban és Mária-társulatban hallott, valamint a drámának, a mely az első magyar királyról, Szt. Istvánról szólít, úgyszintén a bölcseleti és szónoklattani vetélkedéseknek. Volt hittani vitatkozás is, s ez annyira megindította az ellenfeleket is, hogy sokan a jézsuitákhoz adták fiaikat nevelésbe, elannyira, hogy ezeknek ügye 1587 végén csaknem ott állt, a hol a dögvész előtt. Azonban ennyi reménység közepette elközelgetett a szomorúság ideje. A medgyesi országgyűlés (1588 decz. 8—23.) szenvedélyes küzdelmekben gazdag és drámai jeleneteivel megkapja a késő kor hideg fiát. E gyűlésnek áldozatai a jézsuiták voltak. Az ellenök való gyülölség oly magas fokra hágott, hogy a katholikus rendeknek hathatós pártfogása és a most nagykorúvá lett fejedelemnek bámulatos állhatatossága sem menthette meg őket a végromlástól. Végre is a fejedelemnek a trón és a jézsuiták között kellett választania. És Zsigmond szivében titkos ellenmondással megesküdött, hogy a jézsuitákat Erdélyben nem tűri meg, őket be sem hívja többé és huszonöt nap alatt kiűzi az országból. Ez szörnyű csapás volt az erdélyi katholikus tanügyre és fényes bizonyítéka az uralomra jutott felekezetek türelmetlenségének 2*
