Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
101 ismeri; a német tannyelv sok és drága új tankönyv vételével terheli meg a szülőket. Mindezek alapján kéri a tanárkar, hogy hagyassák meg a magyar nyelv ezentúl is tan- és fölterjesztési nyelvnek. A kormány erre megparancsolta (1853 decz. 13.), hogy a fölterjesztések az előbbi rendelet értelmében szerkesztendők, a tannyelv kérdése pedig még függőben tartatik. Azonban 1855 jan. 24. újra kérdést intéz a kormány a tanárkarhoz, vájjon miképen történhetnék meg, hogy az 1855-56 tanévben a tantárgyak már német nyelven adassanak elé a kolozsvári teljes gymnasiumban. A tanárkar 1855 febr. 17. a következőleg válaszolt erre a kérdésre: >A jó és igazságosság őszinte szeretetétől lelkesült tanárkar, félretévén mindazokat, mik az önzés, vagy önkényelem keresésének színét magokon viselnék; mindazon mozzanatokat pedig, melyek a német nyelvnek eléadási nyelvűi alkalmaztatásából föl- merülendőknek sejtethetnek, sőt előre láthatók, a tiszta lelkiismeret vezérfénye mellett pontosan megvizsgálván, meggondolván, megfontolván, a megállapodott Ítélet minden ingadozása nélkül, leikével az Isten, király és haza szent eszméjén függvén, legalázatosabban bátorkodik kijelenteni: mikép a német nyelvnek, mint előadási nyelvnek a jövő, sőt még következő több évekre is, behozatala, ha csak nem az egyházi és polgári mindkét állam szembeszökő kárával, erkölcsileg lehetetlen! Mert tekintvén azt, mi a mindenható Istennek, tekintvén mi após toli Fülségének, s tekintvén mi a szeretett hazának sajátja és igénye, azon meggyőződésre jutott a tanárkar, mikép teljes lehetetlen az ifjúság elméjét, szivét, lelkét tökéletlenül bírt és értett nyelven úgy idomítni, vezetni, hajtani, hogy az oktatás és nevelés legszentebb czéljának elégtétessék, mi nem más, mint: szolgálni Istennek, királynak és hazának! Ugyanis nagyérdekü dolog, félszeg míveltségű tudákos polgárokat, kiknél veszedelmesebb nincs, vagy lehetőleg kimívelt s valódi bölcsességre vezetetteket adni át az államnak! mi hogy a fölfog - hatás könnyűsége vagy nehézségétől, valamint a kellőleg megértett, vagy nem értett tanítás minőségétől igen sokat függ, tagadhatatlan; miután jól megérteni, kellőleg fölfogni csak a legismerelesebb nyelven eléadottakat vagyunk képesek. Már pedig a német nyelvtudás azon foka, melyen az eléadandó tárgyak az elme, szív- s lélekbe sikeresen bévezettessenek s mintegy vérré váljanak, most még csak a boldog óhajtások közé sorozandó; mert itt a német nyelvnek, melynek szükségességét önként átlátjuk s elismerjük,
