Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897

9

sokáig rábeszéllni s meggyőzni; hiszen régóta ugyanaz a czél lebegett szemök előtt. A lengyel király 1577 június 21. azt Írja lelki barátjának, Szántó Ist vári páternek: »Tisztelendő, nekünk kedvelt jámbor atya! Megkaptuk tisztelendőségednek mind a két levelét és az iratát is. Kedvesek voltak előttünk a levelek, kedves az irat is. Eszünkbe jutott, hogy közöltük Tisztelendőségeddel azt a szándékunkat, hogy tiszt, által néhány társa Erdélybe fog hivatni az üdvösséges tanításnak Erdélyben való elterjesztése végett. Ámbátor ez a dolog mindeddig elhalasztódott, közbejővén különféle események, most azonban bizonyára jó véget kell érnie. Válaszszon hát tiszt, magának néhány társat és úgy készüljön föl, hogy a mikor a mi szónokunk, a kit Rómába küldöttünk, onnan visszatér, tiszt és társai, a kiket kiválasztand, vele ide hozzánk jöhessenek.» 1578 február 4. pedig azt Írja ugyancsak Szántó páternek: »Nihil nobis magis in votis est, quam ut rem divinam. quocunque rare possimus, iuvemus, erigamus, et promoveamus«, és újra sürgeti Szántónak néhány jézsuita társsal való eljövetelét.

A közszükség, a fejedelmi akarat és az országgyűlés jóváhagyása hozta be tehát a jézsuitákat Erdélybe.

Volt hajdan Kolozsvár külvárosában egy Szent-Benedek-rendi apátság, Írják Bzenszky és Dobronoky páterek, mely a Boldogságos Szűznek volt szentelve és Kolozs-Monostornak hivatott. Ez a fejedelmi kincstárra szállott volt, majd külömböző urak voltak a birtokosai, utoljára Blandrata, a kitől Báthori István, mielőtt lengyel királylyá lett volna, egy magyarországi eladott családi jószág árán magához váltotta és XIII. Gergely pápa megegyeztével a jézsuiták- nak adományozta. Ebbe az elhagyatott apátságba küldetett sokszoros sürgetések, levélváltások és alkudozások, különösen a hírneves Possevini páter közbenjárása után Lengyelországból tizenkét jézsuita, a kiket a lengyel rendtartomány provinciálisa, Síi nyeríts Ferencz páter 1579 okt. 16. hozott be. Köztük volt Vangro vitius (Wiecus v. Wiyek) Jakab atya, előbb vilnaL rector, a ki a kolozs- inonostori collegiumnak első rectora lett, és Odescalus A lajos latin hitszónok. A fejedelem 1579 május 5. Tordán adta ki számukra a biztositó levelet, hogy bántatlanul bejöhetnek. A jézsuiták a birtokbavétel után 15 napig hiába vártak óvást. A tordai országgyűlés (1579 okt. 21 24.) a bevégzett tény előtt meghajolt s

csak azt az intézkedést kérte a fejedelemtől, hogy a behozott páterek kizárólag tanítással foglalkozzanak.

1580., a jézsuita rend ittidőzésének második esztendejében