Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
larlanak Hibában egy »jól rendezett« színi előadási. Ezért látjuk, hogy már Nazianzi Szí. íiergcly foglalkozik a görög drámának keresztény szellemű átdolgozásával; ezért látjuk, hogy néhánv évszázad múlva egy német apáeza, Hrotsuit, a pogány Tereit liusi keresztény szellemben alakítja ál. De ezek csak szórványos jelenségek. Az egyház maga is, mint világuralomra hivatott erkölcsi testület, meg volt győződve arról, hogy a régi pogám hitnek legerősebb támaszait a többi között a pogány szelleméi drámai előadások képezik. Es midőn a puszta szó nem használt, midőn az egyházi kiközösítés is erőtelennek bizonyult a régi megcsontosodolt szokásokkal szemben, akkor az egyház a dolgot gyakorlatibb oldalról kezdte felfogni. Nevezetesen nem igyekezett többé a pogány hit vad fáját kiirtani, hanem megne mesílelte azt, és az előbbi fanyar gyümölcsök helyén csakhamar a legízesebb nemes gyümölcsök termettek. Más szóval ez annyit tesz, hogy a kereszténység átvette részben a pogány népektől a drámai tormát, de abba egészen keresztény tartalmat öntött. Tilalom, üldözés, kiátkozás nem használt volt; az egyház ennélfogva i\ pogány szokásoknak lassan kint keresztény jelentőséget adott és az isteni tiszteletet látványosabbá tette. Azonfelül a keresztény ünnepek ideje közönségesen összeesik a pogány ünnepekével; így a román népeknél kedvelt Saturnaliák és a germán törzseknél a Wodan tiszteletére szánt ünnepek javarésze a mi karácsonyunk idejére esik. Ezen időre tehát a kereszténység a pogány alakoskodások helyébe lassanként a karácsonyi játékokat tette, a melyek teljesen átmentek a nép vérébe. Hasonlóképen történt a dolog húsvétiul, vízkereszttel és Űrnapjával, a mely utóbbi ünnep azonban csak későbbi eredetű lévén, a hozzája fűzött játékok nem is mehettek teljesen a nép vérébe, mint a manap is, legalább szórványosan még feltalálható karácsonyi, vízkereszti és húsvéti játékok. Íme általános vonásokban a keresztény népek drámájának eredete. Ez a dráma különösen Eranczia-, Spanyol- és Angolországban a legnemesebb gyümölcsöket érlelte. Fejlődésének története a következő. A keresztény liturgia kezdettől fogva drámai jeleneteket foglal magában. Maga a mise nem egyél) egy drámai actiónál, a melyben az epikai részt az evangélium, a lyrait az antiphonák és hymnusok, a drámait pedig a responsoriák és maga az áldozat képezi. A nagy ünnepek alkalmával, főleg a Megváltó születése nek, szenvedésének és mennybemenetelének ünnepén, tehát karácsonykor, nagypéntekei! és husvétkor nem egyedül a pap énekelte az evangéliumot, hanem minden egyes személynek megvol a maga képviselője, így Szűz Máriának, Szt. Józsefnek, a pásztoroknak, az angyaloknak, a három királynak, Kaifásnak, Pilátus nak és az apostoloknak, valamint Krisztus Urunknak. Ha ebbe.', hozzáveszszük még, hogy karácsonykor kitelték a jászolt, a 1*
