Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
72 Majd az ünnephez készülődő királynőhöz visz bennünket a költő, kinek ünnepi örömét gyászra változtatja a rablás hírével érkező sekrestyés. A királyné megható szavakban fejezi ki végtelen fájdalmát. A következő nehány burleszk és a mi ízlésünkkel egyáltalán nem egyező jellenetet mellőzzük. Hugó vakmerőségében any- nyira megy, hogy egy ostyát megeszik, majd egy másikat tőrével szűr át, mire abból vér szőkéi ki a Szűz képére. A megátal-_ kodott eretnek azért még most sem tud hinni, hanem haragjá-’ han eldobja a képet. Később az élő-lntű király menti ki ezt a folyóból. A munkásnőnek öltözött királynő gyásza is mihamar örömre változik. Miként férje a Boldogságos képéért a folyóba ugrik, akként a királyné az égő remetelakba rohan, melyből an- gvalok zengedezése liallik. Az »Isten kenyerét« dicsőítik. Azt áhitozza a királynő lelke; hiszi, hogy a lángok nem fogják őt megsérteni, mert »könyjei azokat el fogják oltani«. S miként a király örvendezve hozza a Boldogságos képét, akként találja meg és hozza ki az égő remetelakból akelyhet a királynő, ki dicsőítő szavakra fakad és magában a szentségtörő rablásban Isten ujját látva (L)ios me manifiesta, cómo se ha de liacer su íiesta, Isten kijelenté nekem, mint kell megülnöm ünnepét), a kelyhet leteszi egy sziklára ezen szavakkal: »ezen kehely állani fog e sziklán; Ausztria uralkodóházának hite ez !« A dühöngő Hugó belseje egy tomboló vulkán s a pokol nem tud segíteni rajta. »Dühöngök, meghalok, szívemben a tűz tengerei dúlnak : nem tagadom, hogy bántalmat és szentségtörést akartam ejteni a Szentségen. Ettem belőle, s az mérgemmé, gyötrelmemmé vált« — így panaszkodik. A királynő erre kérdi, vájjon hiszi-e már, hogy Krisztus jelen van a Szentségben? Az eretnek megátalkodott marad. Hiába történnek csodák megtérítése végeit. Végre az Ördög is megsokallja nyakasságát és földre tiporja a makacskodót. Erre veszi kezdetét az utolsó szín. A királynőt látjuk, fölötte angyal lebeg, mellette négy galamb a négy utolsó dolgot ábrázolja (halál, Ítélet, mennyország, pokol); szintúgy föllép a három király, a kik a kelyhet megvilágítják, László király, s végre a sekrestyés is. A királynő a letiport eretnekhez hosszas beszédet intéz, mely az Ollári Szentség dicsőítését hirdeti. E beszéd hatása alatt mondja Hugó: yo mi rendo, yo lo creo, megadom magamat, hiszek benne. Az autó oboák zengedezése között e szavakkal végződik : »el hungaro Ladislao Hará desta bella iiuagén El más rico sanctuarío Que se haya visto cn Europa : Con que se da lin al autó«. Vagyis: »a magyar László ezen szép képnek a leggazdagabb szentélyt fogja emelni, melyet valaha láttak Európában ; és ezzel végződik az autó«.
