Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
59 ha úgy tetszik typusok, melyek a ktilömböző földi állapotokat, állásokat képviselik. A Szépség világias hölgy képében jelen meg előttünk, a Bülcseség pedig egy apácza képében, a ki egyúttal a papi állásnak általános képviselője. Ezen kívül szerepelnek a darabban a Király, a Gazdag, a Paraszt, a ki egyúttal a graciosót adja, a Koldus, és végre egy halva született gyermek. Ezzel a szerepkiosztással indúl meg az autó. A Mester föllép; csillagos köpeny borítja hátát és sugárzó korona villog a fején. Ragyogó színekkel festi és végül idézi a Világot, a mely megjelen, a Mester parancsait tudakozva. Légy te a színpad, az ember cselekedjék rajtad, mert hiszen az emberi élet nem egyéb egy drámánál, a melynek szerzője én vagyok, s a melyet most ünnepeltetésemre rendezek. így szóll a Mester. A Világ engedelmesen fogadja a parancsot és leírja a világtörténelem nagy drámájának három felvonását. Az első Ádámtól Mózesig tart és ebben a természeti törvény uralkodik; a második Mózestől Krisztusig s ennek az Írott törvény parancsol ; a harmadik Mózestől a világ végezetéig és ezt az evangéliumi törvények üdvözítik; mindazáltal e három törvénynek egy főparancsolatja van, és ez a szeretet. Ezután rátér a Világ az előadandó darabra és rajzolja a külömböző állású embereket, különösen azokat, a kik a darabban föllépnek. A Mester az embereket, a kik még meg sem születtek, fölidézi, hogy eljátszandó szerepeiket kijuttassa nékik. Erre sorban föllépnek egyszerű fehér öltözetben a Király, a Gazdag, a Paraszt, a Koldus, a Szépség, a Bölcseség és egy Gyermek. Megsziiletetlenűl is parancsodat óhajtjuk teljesíteni, úgymond a király. A Szépség az életbéli szerepéért esd. A Paraszt néhány tréfás szót mond. A Mester azonban kijelenti, hogy mint szerző, ő tudja a legjobban, kit milyen szerep illet; azért egyiknek sem enged választást s mindeniknek megmondja a szerepét, a mely ellen a Paraszt sok természetes észszel és a Koldus panaszszal tiltakozik. De a Mester megvigasztalja őket: a ki jól adja szerepét és érzést tud abba belelehelni, a ki nem téved, az estére velem vacsorái, és ott mindnyájan egyformák lesztek. Egyúttal utasítja a szereplőket a Törvényhez, a mely mindeniknek meg fogja mondani, hogy mitévő legyen. Majd a Világ jő és mindenik szereplőt az eljátszandó szerepnek megfelelően ruházza föl, a Királyt bíborral és koronával, a Szépséget virágkoszorúval, a Gazdagot drágakövekkel, a Bölcseséget szőrcsuhával és disciplinával, a halva született gyermek számára pedig egy sírt tart készen, hogy az anyaméh börtönéből a sír börtönébe mehessen át; a Parasztnak némi feleselgetés után kapát ad, a Koldust pedig megfosztja ruhájától. Es erre elküldi őket a világ színpadára. Zene zendűl meg és a szúipad két szakaszra oszlik. Az egyikben a Mestert látni egy égi trónon ülve. A másik szakasz két ajtóval bir, a melyek közül az egyik fölé egy bölcső, a másik fölé pedig egy koporsó van rajzolva,
