Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
43 s a panyol királyok nem fogadták el az egyedüli gyökeres rendszabályt, t. i. a térnek kiürítését, sőt 1638-ig nem is állítottak föl a király számára megfelelő közelben és magasságban állványt, a melyről az előadásokat a saját kényelmére és a nép kára nélkül szemlélhette volna. Későbben azonban annál nagyobb gondot fordított Madrid városa a királyi család nézőhelyének fölállítására. A király nézőhelye és a színi állvány között akkora távolság volt, hogy az előadásnak minden szavát meg lehessen hallani. A színi állvány fokozatosan emelkedett és körülbelül 80 lábnyi hosszú volt. A királyi nézőhely és a színi állvány előtt és mellett, a meddig a szem ellátott, nyugtalan várakozással állott Madrid népe, a melyet nem fárasztottak ki a néha hosszadalmas készülődések, sem az órahosszakig való állás, sem a már nyárias nap melege, a mely égő özönben szórta tenger fejre sugarait. A várakozás közben meg megmozdult a tömeg, ujjongó hangok zendültek föl és sürgették az autókat. De már előbb is igyekeztek a közönség türelmetlenségét lecsendesíteni tánczosok s álöltözetű óriások nevetséges tánczokkal, ugrándozásokkal és leslgyakorlatokkal, a melyekkel már a reggeli körmenet előtt és alatt mutogatták magokat. A látványosságnak ezt a nemét a biztosok gyakran betiltották. Máskor azonban oly ügyesek voltak a tánczosok és találékonyságuk oly meglepő, hogy a né]) a legnagyobb gyönyörűséggel nézte őket. A tánczosok ésbohóczok között a legváltozatosabb jelmezek járták Lehetett látni köztük catalánokat, czigányokat, négereket, assirokat, törököket, fran- cziákat, törpéket, sántákat, köszörűsöket, heringeket, majmokat, baglyokat. Tánczoltak falábakon, lovakon, utánozták a kövér emberek tánczát, bemutattak némajátékokat és pedig komolyakat úgy. mint bohózatasokat, a melyeknek neve cnenta, és chanza volt. Volt ezenkívül ebben az időben még sok híres és erre a korra nézve jellemző mutatvány és táncz, mint a casca- bel és a paloteado, a la cruz, a que es, a heroica, a colmena és kiválóan népszerű volt az espada, a melyet különösen Bru- nete parasztjai tudtak csudálatraméltó módon járni, úgy hogy a junta úgyszóllva minden esztendőben szerződtette őket. Megje lelitek Getafe és Cubielos lakói is, hogy a tánczokban kivegyék a maguk részét. Nem szabad kifelejtenünk az udvari tánezoso- kat sem, a kik a többieknél nem voltak kevésbbé ügyesek mesterségük gyakorlásában és különösen szellemes újításaik által tűntek ki. Érdekes tudni, vájjon az előadások mily neműek voltak és ezeken a zajos ünnepségeken és előadásokon mennyi ember fért el a királyi palota előtt elterülő téren. Régebbi években, a midőn mindjárt az úrnapi körmenet után tartották meg az előadásokat, minden valószínűség szerint csak egy előadás volt, az almudenai templommal szemben, a melynek nyitott ajtaján keresztül látni lehetett a Szentséget. Va
