Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
37 lyökbe másokat keresett, vagy névszerint szerződésre szóllítván fel őket, vagy pedig a költőkre bízván a választást; ez utóbbi esetben a költők biztosan számíthattak segélydíjra. Hogy az így utólag kiválasztott színészek Madridban megjelenjenek, a tartományi helytartókhoz és kormányzókhoz hivatalos rendeletek mentek, vagy pedig gyalogfutárokat küldtek a főváros költségén hozzájuk ; ha nem engedelmeskedtek, 100 aranyat fizettek, s ha a távolmaradás oka a társulat szerzője volt, 500 arany büntetéspénzt tartozott letenni. Sőt súlyosabb büntetés is várt néha az engedetlen színészre vagy szerzőre; elvesztette a játszási jogát, vagy mint 1640. Bartolomé Romero költő társaságában történt, az ellenszegülő komikus színészt a költő a juntának feljelentvén, azt feleségestül vasra verték és bebörtönözték és bútorait lefoglalták. E mellett a szigorúság mellett a junta annak idején rendkívüli jóakaratot is tanúsított arra érdemes színészekkel szemben. Volt rá eset, hogy egy színésznő a joyából buzdításúl nagyobb részt kapott a szokottnál; Bernardo Lopez második gracioso pedig nagy segélyben részesült, »mivel megszépítette az autót és szerény.« Hogy tisztességesen megjelenhessenek, kaptak a színészek pénzbeli segélyt is. Maga a joya nemcsak az előadás fényét és sikerét, hanem a színészek anyagi felsegéllését is czé- lozta. Sőt idővel a színészek kártalanítása jelmez- és egyéb költségeik fejében állandó szokássá lett. mely néha tekintélyes ösz- szegekre felment. Ily körülmények között a szerzők 600 aranyat kaptak egy- egy autó előadásáért; de ez összegből egy megfelelő társulatot is fenn kellett tartaniuk. Ez az összeg fokozatosan felment 700 950 aranyra; 1680. pedig mindegyik társaság, előzetesen lemondván minden segélyről, 19,450 reált kapott egv-egy előadásért. 1700. már 20,000 reált fizetnek ugyancsak egy auto-előadó társulatnak, de ekkor már azért, hogy az év végéig Madridban játszék. Az évad a húsvéti passio-játékokkal vette kezdetét s Űrnapján végződött. Természetes azonban, hogy az olyan társulat, a mely egyszer, a fővárosban, az udvar előtt játszott, nem egykönnyen hagyta el positiójál s tovább is ott maradt Madridban, azon reményűvel kecsegtetvén magát, hogy újra nyertes lesz az auto-versenyen. Eleinte az volt a társulatok szokása, hogy a madridi ünnepségek befejeztével a vidéki városokba rándultak előadásaik ismétlésére. Ez azonban lehetetlenné vált akkor, mikor a fővárosi Űrnapi előadásokat egy heti időre kinyújtották; sőt az ulczai előadásokat Madridban az udvarokban is ismételték, mi a fővárosra úgy, mint a színészekre nézve is igen jövedelmezőnek bizonyéit. Ilvképen a színészek lassankint hozzászoktak, a fővárost állandó tartózkodási helyükül tekinteni. Idővel szokássá lelt aztán egyes társulatokat állandó szerződéssel és más társulatok kizárásával a fővároshoz kötni.
