Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

19

közép nyelvtani osztályok hallgatói játszottak el egyel-egvet közölök évenkint, 1721—1744. Ennek daczára sem iskolai drámák, hanem újabb keletkezési idejök mellett is sajátosságaikkal a középkori misterium-drámákra emlékeztetnek. Nem is szállottak a tanuló ifjúságnak, hanem a hivő közönségnek, mely Csíkból, Gyergyóból és Kászonból, de a Székelyföld távolabbi vidékeiről is nagy számmal zarándokolt Csik-Somlyóra, hogy szemlélője legyen a nagypénteki játékoknak, megilletődve bűnbánatra gerjedjen s vétkeitől megtisztuljon.« Van a 18 között valóságos hitvitázat és dogmaticus irányú moralitás; olyan, melyeknek hősei megátalkodott bűnösök, a kik Krisztus többszörös intésére sem térnek meg s végre kárhozatra jutnak; a bűnbe esett és végűi megtérő embert bemutató misterülm; a bűnbeesés és megváltás allegóriái; a világ végét ábrázoló darab: a legtöbb darabnak azonban a passió a középpontja, melyhez különféle esetek fűződnek, pl. romlott ifjak rajza, egv-egy csudatétel, bibliai előképek és parabolák, égi tanácskozás a felett, vájjon az ember megváltassék-e vagy ne? A darabban népies mozzanatok, gúnyos és tréfás elemek sűrűn fordáinak elő. Egy darab felöleli Jézus Krisztus egész életét. Érdekes volna tudni, vájjon menynyiben kölcsönöztek a csiksomlyói szerzetes-tanárok a közös európai kincstárból és mennyiben eredetiek?

II.

A spanyol autó-költészet.

Hogy ezennel, talán első ízben, én értekezem a spanyol autós sacramentalesről, talán időszerűtlen, sőt fölötte haszontalan vállalkozásnak fog tetszeni azok előtt, a kik csak azt nézik, mily messze távol van ezen költői faj a mostani olvasó- közönség érdeklődésétől azóta, hogy egv jótékony fejedelem miniszterei és egy irodalmi iskola követői, mely a spanyol irodalomban megakarta honosítani a »józan észnek« és a »jó ízlésnek« uralmát, arra egyesüllek, hogy ezt a költői műfaji életétől és hírétől egy csapásra megfoszszák. Mert kénytelenek vagyunk megvallani, hogy az a száműzetés, a melvlyel egy jó század előtt egy királyi rendelet az autós sacramenlalest sújtotta, nagyon igazoltnak látszik. Támogatja azt a sok, majdnem egyhangú ítélet, a melyet egy század óta mondtak az c nemű művekre a spanyol és külföldi kritikusok, az erkölcstan, a költészet, sőt magának a józan észnek nevében. Azonban mindamellett bizonyos, hogy az úrnapi autók egykoron oly férfiaknak voltak különösen kedvelt műfaja, a kiket hatalmas szelleműk a spanyol dráma fejedelmeivé emelt; ha ezen2*