Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1894

2

indítottak engem arra, hogy a klasszikusokkal foglalkozó ifjúság számára elmondjak egyet-mást a régi Róma ama helyeiről, melyek a rómaiak nyilvános életében kiváló szerepet játszottak, s melyek még fenmaradt romjaikban is emlékeztetnek egy letűnt nép magas műveltségére és dicsőségére.

2. A RÉGI RÓMA.

Róma a nerói tűzvészig éppen nem volt széj város. A gall betörés után a város újra építése minden terv nélkül történt. A köztársaság utolsó évei ben is olyan volt a város, mintha csak úgy vóletle nül épült volna. Csak Sulla halála után, midőn a hóditó rómaiak több és több tapasztalatot szereztek a messze fekvő tartományokban, kezdenek Rómában pompás köz és magán épületeket emelni. Augustus aLatt az építkezés még nagyobb lendületet vett, erre nagy befolyással volt kétségkívül a helyre állott béke és az ebből eredő jólét. Ekko- keletkeztek nagyrészt ama nagyszerű köz- és magán épületek, melyek az oda özönlő idegeneket bámulatba ejtették.

A rómaiak középületeikben kezdetben ugyanazon formákat használták, mint a görögök ; csak a későbbi időben kezdik alkalmazni a boltozatokat s ezek legtökéletesebb alakját, a kupolát. De a magán építkezésekben is szerették a pompát és kényelmet; a ház belsejében nagyszerű csarnokok voltak, melyek diszi- tésére a természet és művészet minden anyagát felhasználták.

Ezek után menjünk mindenek előtt a Fórumra, a mely minden időben Róma központját és szivét képezte. Hosszúkás szabálytalan négyszög alakjában húzódott a Capitolium tövétől délkeleti irányban a Palatínus mélyedésében. Hossza körül-