Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1894
16 központját. Roppant épület tömeg s csupa rom az egész. A csonka oszlopokról még kinézheted az egykori átrium és csarnok hatalmas arányait, elgondolhatod fényét, a kisebb-nagyobb termek, földalatti bolthajtások, szédületes magas, meredek és keskeny lépcsők, melyek levezettek beléjük, elárulják rendeltetésüket s igaz regéket mondanak el arról a borzalmas és fondorlatokkal teli korról és emberekről, kik benne laktak. A Palatínuson volt eredetileg a. falakkal körülvett Róma, itt állott ama fügefa (Ficus Ruminalis), a mely alatt Romulust és Remust szoptatta a farkas, melynek állítólagos maradványa még a császárok korában is megvolt; itt volt Romulusnak szalmával fedett kunyhója; itt volt a Mundus, vagyis a város középpontja; ez egy gödör volt, a hová Róma alapításakor az első termést dobták, s azután behányták s föléje oltárt emeltek. Már a legrégibb időben is több szentély volt a Palatínuson, de csak Kr. e. 204-ben emeltek rajta nagyobb templomot, midőn Cybele, a «Magna Mater* tiszteletét behozták Rómába. A köztársaság utolsó éveiben a Palatínus a előkelők lakóhelyéül szolgált. Itt lakott Cicero is. Itt volt M. Aemilius Scaurusnak fényes berendezésű palotája; Catilina és M. Antonius is itt laktak. A császárság idejében pedig a császárok állandó lakóhelyévé a római világ központjává lett. Hogy azzá lett, az tisztán a véletlen következménye; itt született ugyanis Kr. e. 63-ban egy szerény házban Augustus, és az eseményekben oly gazdag pályája folyamán sem pártolt el soha a palatinusi dombtól. Az actiumi győzelemig csak egyszerű házakban lakott Augustus, a mint azonban a világ ura lett, megkezdte nagyszerű építkezéseit. Mindenek előtt megvetette a Hortensius háza mellett levő telkeket, a hol az utolsó időben lakott, magának palotát, Apollónak fényes templomot és két — görög és latin — könyvtárt építtetett. Nem sokára azonban tűzvész pusztította el az egész palotát. A rómaiaknál szokásban volt, hogy ilyen balosé-
