Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1894

10 Atta Navius augur, Pythagoras és Alkibiades szob­rai; Servius Sulpicius bronz képmása, a kinek utó­dai azt a kiváltságot élvezték, hogy mulatságok ős ünnepélyek alkalmával a szobor előtt bizonyos terű-* letet ingyen vehettek igénybe; egy kőből faragott oroszlán, mely a hagyomány szerint azt a helyet jelölte, a hol Faustulus, Romulus nevelője volt elte­metve; Horatius Codes szobra; a Fidenaeben meg­gyilkolt követek szobrai; Qu. Március Trenmlus, aher- nikek legyőzőjének szobra; Duilius oszlopa, a u. n. Calumna Rostrata, a ki az első pun háború alkalmá­val Mylae mellett fényes győzelmet aratott a tenge­ren, ezt még az idősebbPlinius is látta; Varró szerint a Fórumon istenek szobrai is állottak; a Comitiumon állott a tribunal, az az azon emelvény, a honnan a praetor az Ítéleteket hirdette. A Fórumon akadá­lyul szolgáltak még a különféle korú és fajú fák : a Saturnus és Concordia templomok közt levő lotos fa, mely Róma városánál régibb lett volna, és sok más. Az itt elősorolt akadályok között tehát nem le­hetett valami tág a Forum szabad tere. A Forum a királyságtól egész a köztársaság végéig a politikai és nyilvános élet központja volt. Itt tartot­ták ugyan is a politikai gyűléseket. Ezek háromfélék vol­tak : 1) a törvényhozó gyűlések, melyekben a törvények fölött szavaztak ; 2) a közönséges gyűlések (conciones), melyeket egyes tisztviselők hívtak össze, ha valamit közölni akartak a néppel; és 3) a politikai perek tár­gyalása, melyek egészen nyilvánosan folytak le, ki­sorsolt esküdtek és a praetorok előtt. E három gyű­lés közül az első volt a legfontosabb, a két utóbbi azonban rendszerint a legnépesebb. Itt folytak le a nyilvános látványosságok, a gladiatori küzdelmek; nagyon valószínű, hogy ekkor ember ember hátán volt a Fórumon. Hogy jobban lássanak, ellepték a templomok lépcsőit, a Basilikák terrasseait és az ut- czákat. A gladiátorok küzdelmeinél gyakoribb látvá­nyosságot nyújtottak a kiváncsiaknak a nagy embe­rek temetései. A gyászkiséret mindig átment a Fó­rumon. Csakugyan csodálnunk kell tehát, hogyan fér­hetett el azon nagy embertömeg ily alkalmakkor a Fortimon.

Next

/
Thumbnails
Contents