Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1893

4

Pallas Athene. Ezen istennő tiszteletére tartották a Panatheneák ünnepét, mely alkalommal voltaképpen az állameszmét, Attika népeinek egybetarto- zását ünnepelték meg. Később a hegyi vár északi részén is tűntek fel települők ; s mig a várban az uralkodó család lakott az állam templomai között, a délnyugati lejtőt a pásztorok és földmívesek foglalták el, addig északon a cserép-edény-készitők, a fazekasok ütöttek tanyát.

A dórok vándorlása aKr. előtti 12. században Attika államalakulását és fejlődését nem rázkódfatta meg; sőt elmondhatjuk, jótékony hatással volt reá; mert a dórok által hazájukból kiszorított népek itt szíves fogadtatásra találván, Attika ereje csak gyarapodott általuk.

Theseus érdeme annyira kiváló volt az athéni nép előtt, hogy utódait meghagyta a királyi trónon ; bár kétségtelen, hogy a görög népnek rendkívüli sza- badságszeretete minden monarchikus államformának ellensége volt. Mutatja ezt Theseus fiának, Demo- phonnak példája, kinek jogait már eléggé megnyirbálta. S csak a hatalom előtt hajolt meg, mikor nemcsak a Theseus családot, hanem a pylosi Nestor törzséből származó királyokat is megtűrte a trónon, kik Theseus ivadékait 1100 körűi megfosztották az uralomtól. De hogy minden ürügyöt megragadtak s minden furfangot felhasználtak, hogy az igától szabaduljanak, Kodr os sorsa mutatja. Mondával van dolgunk. A dórok Peloponnesosban telepedtek le, és onnan akartak terjeszkedni ; s mikor 1045- ben Attikába csaptak át, a jóslat szerint csak úgy győzhették le az athénieket, ha királyukat meg nem ölik. Minden dór fegyveres tartózkodott attól, hogy a királyt megölje. Kodros ezt megtudván, pór ruhát öltött és a dórok táborába menvén, czivakodni, majd dulakodni kezdett a katonákkal. Apórharczo- sok megölték, s mivel ekképen vállalatuk a jóslat szerint sikertelennek ígérkezett, visszatértek. A nemesség főleg, de talán a nép is kapva kapott az ürügyön, hogy a királyoktól megszabadulhasson. Kimondották, hogy ily derék királynak senki sem lehet méh ó