Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1893
18 gője tiszta és kellemes, tengerre nyíló panorámája elragadó, s mai pusztaságában is érdekes és megható. Ha jól vizsgáljuk a szikla város szétszórt fekvését, az a gondolat támad bennünk, hogy kezdetben az egész ős város népe nem érezte magát annyira egymáshoz tartozónak, hogy az egy csoportot képező házak lakói egyes ügyeiket maguk ne végezték volna. Ezt bizonyítják azon kisebb terek, melyek itt-ott láthatók, s melyeken az egymással összefüggő sziklaülések, oltárokhoz vezető lépcsők, kétségtelen jelei az egymástól külön álló városrészek nyilvános, közös életének. Ezeken mehettek végbe a szőkébb körű tanácskozások, igazságszolgáltatás, istentiszteletek. — Később azonban, hogy az egész sziklahegy népe egy istentisztelet köré csoportosuljon, nagyobb térről gondoskodtak, feltöltöttek a lejtőket, a legmélyebb oldalon falat emeltek, hogy a teret vízszintessé tegyék. Egy ilyen gyülő-hely volt pl. a Múzsa-hegytől 160 méternyire kelet felé. Valószínűleg Artemis istennő szentélye volt ez, melynek oltár-köve előtt mintegy 3 méter széles lépcsőzet áll. Az oltártól jobbra mélyedés látható a sziklában, mely az áldozati ajándékok elhelyezésére szolgálhatott. — De sokkal érdekesebb ennél az az egymás fölött emelkedő két sík, melyet közönségesen Pnyx-nek neveznek. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy Zeus tiszteletének a helye volt ez, mint a mely helyen az egész ős athéni nép áldozott a legfőbb istennek. E kettős sík a Nympha-hegytől délkelet felé 235 méterre esik. A felső sík, mely kisebb területű, a fő oltárnak volt a helye, az alsó síkon pedig, mely tágasabb, a nép gyűlt össze. A felső síkot az alsótól függélyesen vágott sziklafal választja el ; e sziklafal közepén az alsó síkból egy szószékhez hasonló emelvény áll ki, melyről sokáig azt hitték, hogy e helyen szónokoltak a néphez Görögország nagy férfiaiholott mi magunk személyesen is meggyőződtünk róla, hogy ezen emelvény beszédek tartására teljesen alkalmatlan; a Pnyx hegyen ugyanis csaknem állandóan szél fú, melynek iránya rendesen délnek tart; az állítólagos szószék
