Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
61 hogy malacobdella igen sokáig a trematodák közé soroltatott, pedig jelenleg a planariákhoz igen közel álló nemertideák között log- lal helyet. Mind a két féregcsoportnál a test nem bir izekkel és nagyobbrészt parenchymatikus állományú. Továbbá ismerünk rhab- docoel és dendrocoel turbellariákat is, s e tekintetben variálódnak a különféle trematoda fajok is. Planaria acoelica emlékeztet ismét a cestodákra s a bél nélküli trematod álczákra. Egy többé-kevésbbé izmos pharynx közös mind a turbellariákkal mind az élősdi rokonokkal. Az ectoparazita trematodák bírnak pigmenttel és hatalmasabban kifejlett idegrendszerrel éppen úgy, mint a szabadon élő turbellariák, melyek teste egészen csillás, mint a trematodálczáknál. S ez éppoly alkalmazkodás a szabad élethez, mint a horgok és szí- vókák a parazitismushoz. Az izomzat s a kiválasztó szervek semmiféle különbséget nem tüntetnek föl egy csoportnál sem. Hermaphroditismus jellemzi mind a kettőt, az ivarszervek berendezése s a fejlődési stádiumok bomologiája igen szembetűnő. De minő merészség a hosszú testű, ormányos, horgokkal ellátott és többé-kevésbbé izekre osztott galandférget összehasonlítani a rövid testű, többnyire szájüreggel biró, bélcsővel ellátott, sokkal tökéletesebb szervezetű és kevésbbé visszafejlődött trematodákkal. Mindezek előtt említésre méltó tünemény, hogy vannak oly trematodák is, melyek nem bírnak bélcsővel. Ilyen pl. a Distoma íilicolle és még több más. Distoma clavigerumnál a bélszárak igen dur- ványosak. Igaz ugyan, hogy a horgok a trematodáknál a fej körül nem igen gyakoriak, de azért álczáiknál még sem hiányzanak és éppen oly szilárdak mint a cestodáknál. A kacsában előforduló Distoma echinatum-nál ezen horogképleteket a mellső testrészen nagy számmal találjuk. A látszólagos különbség plane eltűnik akkor, ha a galandféreg testét polizoikusnak tekintjük. Ilyen fölfogás szerint a galandféreg testének egyetlen egy proglottise megfelelne az egész trematodtesf- nek. Ezen okoskodásunkat megerősíti ama tény, hogy vannak ces- todák, melyek teste nem izes, ilyenek: caryophillus, amphilina és amphiptichus. Fontos e tekintetben ama körülmény is, hogy néhány nem gerinczes állatban előfordul olyan cestod is, melyek teste farkfüggelékkel van ellátva mint a trematodáknál a cercariák, melyek ilyen stádiumban magukat betokozzák és ivarérettekké válnak. A cestodák eredeti állapota lenne e szerint a monozoismus; az izekre való oszlás csak másodlagos tünemény, talán a nagyobb fokú parazitismus eredménye. Azonban a cestodák és trematodák közötti rokonság még bensőbb is. Mind a két csoportnál az állat testét borítja egy többé- kevésbbé vastag cuticula. Ez alatt találjuk az u. n. mátrixét, mely a cestodáknál sejtes szerkezetet mutat, a trematodáknál többnyire a szemcsés állományban csak a sejtek magvait találjuk. Egy kocsonyanemű, szerkezet nélkül állomány képezi a test alapját mind a kettőnél. Izomzat tekintetében teljes megegyezés uralkodik. Az ideg
