Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

59 nagyobb differenczirozását, a test szervezetének mindig magasabb és magasai)!) (okra való emelését eszközli, míg a parazitáknál ép­pen az ellenkezőt eredményezi. Mind ama szervek, melyek egykor a szabadon élő állatot a külvilággal összeköttetésbe hozták, a köny- nyebb s egyszerűbb megélhetési viszonyok között visszafejlődnek, vagy nyom nélkül eltűnnek, úgy hogy egy magas szervezetű állat is ily viszonyok között egy egyszerű tömlővé degradáltatik, mely a szaporodási vagy legfölebb még a táplálkozási szerveknél egyebei nem rejt magában. Például szolgálhat erre nézve az Entoconcha mirabilis nevű csiga, mely fiatal korában a tipikus kellékeknek tel­jesen megfelel, de későbben, midőn a Synapta digitata nevű holo- Ihuriának testüregébe nyomul s itt mint parazita letelepedik, egy egyszerű tömlővé degradáltatik. A parazitismusnak különféle módjai szorosan össze is függnek a test organisatiójával. Az ideiglenes élősdiek birnak még mozgó és érzéki szervekkel, hogy gazdájokat elhagyhassák s egy újat gyorsan fölkereshessenek. A mozgó képesség s az érzéki szervek hanyatlásá­val a parazita életmód is állandósíttatik. Légző szervekkel csak is az ectoparaziták birnak. Az entozoáknál természetesen a pigment is szokott hiányozni. A szájrészek az ectoparazitáknál sokkal erősebbek mini az entoparazitáknál. A Dochmius duodenalis ezen tekintetben mint­egy kivételt képez. A parazitismus legmagasabb fokán eltűnni látjuk a bélcsatornát is. Az acanthocephalok, cestodák és rhizocephalok pl. nem birnak sem szájjal sem bélcsatornával. Azonban minél nehezebb valamely parazitára nézve gazdájának elhagyása, minél jobban lett az degradálva, annál fontosabb reá, hogy föl legyen ruházva olyan szervekkel, melyek neki a tartózkodást a már egyszer megválasztott gazdában minél jobban biztosítják. Ilyen szempontból kell tekinteni a szívókáknak, horgoknak, sertéknek, ostor- alakú nyujtványoknak föllépését, melyek az ectoparazitáknál erőseb­bek mint az entozoáknál. A nematodáknak hosszú, megnyúlt alakja arra van számítva, hogy a béltartalom mozgásának annál köny- nyebben ellenállhassanak stb. Ezek tehát a parazitáknak pozitiv jellegei, az élősdi élet sa­játságai és kitűnőségei. A parazitikus életmódhoz való alkalmazkodás azonban annyira képes átalakítani és megváltoztatni valamely állat tipikus jellegét, hogy rokonságai jegyeit nagyon nehéz kimutatni. így a pulicidok és pedicu- Iidők rendszertani helyzete mai napig sincsen megállapítva. Az acan­thocephalok szintén roppant regressiv átalakuláson mentek keresztül. Mint horgas ormánynyal biró állatok hasonlítanak ugyan a tetrarhynchi- dokhoz, de szövettani tekintetben eltérnek tőlük. Hosszú ideig para- zitikus sipunculidoknak tartattak, de ez is csak a fölületes fölfogás eredménye, daczára annak, hogy Schneider szerint az izomrendszer emellett szól. Az élősdi hím bonéiba semmiképen nem emlékeztet az acanthocephalokra. A legtöbb rokonsági kötelék fűzi őket mégis a nematodákhoz, főképen szövettani tekintetben. A harangkészüléket képesek vagyunk innen származtatni minden megerőltetés nélkül. A gór-

Next

/
Thumbnails
Contents