Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
54 czoltak. Ezek tehát fejlődésüket folytatták, nevezetesen pedig kifejlődtek ivarszerveik, lévén a táplálkozási viszonyok igen kedvezők, milyeneket egy felsőbb rendű gazda mindenkor nyújt is; mert nem szabad elfelejtenünk, liogy az illető álcza egy hideg vérű gazdából többnyire egy meleg vérűbe, vagy egy nem gerinczesből egy gerin- czesbe jut. Ha ehhez még tekintetbe vesszük azt is, hogy az utódok hajlammal bírnak a szülőkön föllépett tüneményeket, ismételni, akkor a parazitismus keletkezését egyszerű és természetes módon idézzük szemeink elé. Mind ezek után azonban mégis ezen kérdéseket kelt fontolóra venni: 1. Fejlődik-e valamely parazita egy s ugyanazon, azaz a végleges gazdában? 2. Valamely álcza eléri-e ivaros érettségét egy s ugyanazon nemhez tartozó két gazdában? 3. Miként magyarázható az, hogy egy élősdi, mely mint álcza a gazda belét elhagyja, nem bírván ki az itteni életviszonyokat, de későbben egy más gazdában, oda jutván vagy kisérletképen oda vitetvén, végleges fejlődését hasonló viszonyok között mégis eléri? A mi az első kérdést illeti, úgy ide vonatkozólag példákat találunk mind a cestodák, mind a trematodák és nematodák között. Ezek világosan mutatják, hogy bizonyos élősdi álezák, bizonyos viszonyok között, képesek teljesen kifejlődni egy s ugyanazon gazdában is. De az áll, hogy az álezák legnagyobb része a bélcsőből iparkodik menekülni mintegy attól tartván, nehogy a bélsárral kileié lö- kessenek, miután nem bírnak még oly szervekkel, melyeknek segítségével magukat a bélfalhoz kellőleg odaerősítsék. Taenia solium tojásaiból az emberben mint véggazdában is kibújnak az álezák, melyekből borsókák is lesznek; ezeknek azonban további és végleges fejlődés végett szintén más embernek a bélcsővébe kell jutni, mire azonban a jelenlegi viszonyok között kevés kilátásuk van. Ugyanez áll a trichina és ollulamus-ról is. Olyan álezák, melyek a bélcsőben előfordulnak, álczaállapotnál tovább fejlődnének s így egy másik gazdára szükségük nem volna, eddig alig ismeretesek. Kivételt képezne legfölebb csak a Melina grisea, mely a Taenia gracilis álezája és mely a (lasterosteus aculeatus-ban él, továbbá a Scolex polymorphus, melynek vándorlásáról eddig semmi bizonyosat nem tudni ; de ilyen álezákat eltévedetteknek tekintünk, ha csak úgy nem fejlődnek mint a Taenia murina (Irassi szerint. Taenia Solium, trichina, ollulanus és még más élősdiek ha- tározottan megdöntik ama állítást is, mintha bizonyos élősdi álezák egy s ugyanazon nemhez tartozó két gazdában nem fejlődnének. Hogy miért van ez még is a legtöbb esetben másképen, ez akként magyarázandó, hogy az egy s ugyanazon tájhoz tartozó egyedek nem igen szokták egymást fölfalni s így az élősdi álezának nincsen kilátása gazdája fajához tartozó egy második gazdába jutni. Ha most ezen tüneményt az örökléssel hozzuk összeköttetésbe, könnyen fölfoghatjuk, hogy valamely élősdi álezának ezen fejlődési módja és menete idővel ösztönné, törvénynyé vált. De ha az egy nemhez tartozó gazdák egymást csakugyan lölf'alják, akkor a netalán bennük előforduló élősdiek is fejlődhetnek a két rokon gazdában. így pl. a trichina kifejlődhetik teljesen vagy
