Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
37 Ha a hólyagféreg a kellő időben importáltatott, akkor rövid idő alatt kifejlődik galadféreggé, nehány nap alatt megnő 10—15 cm. hosszúra is, 3—4 hét alatt egy méternyi is lesz. A vékonybél falához erősített seolexből új és új izek rügyeznek ki, melyek láncz- szemek módjára függnek össze egymással és együttvéve a galandférget, az u. n. pántlikagilisztát képezik (Strobila.) Az izek, koruk szerint, nagyságukat s alakjokat is változtatják. A leghátulsók, melyek legelőször lesznek ivarérettekké, egyenkint vagy darabonkint elszakadván s a bélsárral kifelé löketnek. Ilyen ivarérett izeket proglottisoknak nevezünk. A kifejlett galandférget, kétféleképen is magyarázzák a kutatók. Vannak, kik az egészben csak egyetlenegy, izekből álló állategyedet látnak. Ezen fölfogás támogattatik igen számos mor- phologiai tény valamint azon körülmény által, hogy vannak galand- férgek, melyek teste csak igen gyenge izűlést mutat; de vannak olyanok is, hol a segmentumok nyomát sem találni (Caryophillida). Ily nézetre jutunk, ha egy kifejlődött állatot teszünk vizsgá- lásunk tárgyává s a fejlődéstani adatoktól eltekintünk. Mások ismét a fejlődéstani tények nyomán a galandférget összetett állatnak, állatgyarmatnak tekintik (Strobila). Ezen nézet szerint a hólyagalakú ébrény a nagy dajka, a scolex a dajka, az izekből álló láncz megfelel a strobilának a scyphomedusáknál, s a proglottisok az ivaros egyedek. A proglottisoknak ilynemű fölfogását támogatja azon tapasztalás is, hogy azok, némely fajnál elszakadván a láncztól, egy ideig még contractilitással, mozgással bírnak, tehát még élnek. A rájában élő Echinobothrium minimum proglottisai az invidualitásnak legmagasabb fokán állanak, mert ezek igen korán szakadnak el a társaságtól, csak igy válnak ivarérettekké és pedig még a bélben. Az így megérett prolottisok hosszúságra nézve fölülmúlják az egész családot. Ha most a galandféregnek genesisét áttekintjük, azt találjuk, hogy metagenetikus fejlődésüket ezen alakok jellemzik: embryo, cysta, scolex, strobila, proglottis. De ezek után a dolgot úgy is magyarázhatjuk, hogy a hólyagféreg a dajkáknak egy állattörzszsé való egyesülése vagy a nagy dajka, a strobila ellenben a dajkának vagy a scolexnek s a belőle kibimbózott proglottisoknak vagyis az ivaros állatoknak az összfogalma. Azonban számos galandféreg fejlődősében lényeges egyszerűsítést is találunk, mely világosan mutatja, hogy annyi fejlődési alak között mégis csak egyetlenegy főalak létrehozására törekszik a természet. A férgek-, rákok-, puhányok- és rovarokban előforduló cystricercoid nevű hólyagféregnél például, a folyadék a hólyagban hiányzik egészen. A madarak és gyíkokban előforduló •> pleurocercus« nevű hólyagférgeknél a hólyag csak igen redukált, nyálkás tartalmú űrrel bir, de vastag parenchymfalból áll; ehhez hasonlít a kutyatetü (Trichodeetes canis) belsejében található hólyagféreg is, melynél azonban a scolex az egészen parenchymatikus farkhólyagtól nincsen világosan elkülönítve, mint az előbbinél, miért is neve »pleurocercoid«; másoknál a scolex nem az embryónak bizonyos és meghatározott helyén kibimbózott producluma, hanem maga az embryo válik közvetlenül azzá, úgy, hogy a scolex nem egy külön generációhoz tartozik, hanem az embryónak csak későbbi alaki stádiuma.
