Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

16

ziták oly tömegesen lépnek föl, hogy a nedvek mozgását teljesen lehetetlenné teszik. Ezt tapasztaljuk pl. az Ascaris vituli-nál, mely borjúink belét pápirvékonyságra kifeszíti, továbbá az Ascaris megalo- cephola-nál, mely lovaink belét óriási számmal meg szokta, tölteni, Tacnia expansa-nál, mely ismét a birkák belében roppant gyakori és nagyszámú stb. A szamarainkban és lovainkban igen közönséges Sclerostoma equinum hatásra nézve szintén ide sorolható, ámbár az általa okozott aneurizmák inger útján létrejött képződmények.

Az élősdiek vándorlása által okozott hatások bizonyos esetekben igen szembetűnők. Az ébrények ezen tekintetben csak akkor tekinthetők veszedelmeseknek, ha nagy azok száma ; de bebizonyított dolog, hogy ilyenkor halált is okoznak. Ismeretesek ezen tekintetben a vándorló galandféreg ébrényei s a trichinák, melyek a nyeléshez, rágáshoz szükséges egész izomrészeket megsemmisítenek. Strongylus fdariának álczái a juhoknál veszedelmes tűdőgyuladást eredményeznek A Coenurus cerebralis már a harmadik hétben szintén fájdalmas gyuladásokat okoz a birkák agyában, mely időben a tulaj don- képeni kergebetegségről azonban még szó sem lehet. A Pentastomum dcnticulatum álczáinak vándorlása a májban s a tüdőbán főképen az emberre nézve roppant veszélyes, a mennyiben ezen és még más szerveket is keresztűl-kasúl járják, mely munkában a hatalmas horgoknak igen nagy hasznát veszik. Az echinorhynchus a horgas orrmány segítségével a bélfalakat teljesen átlyukasztani képes. A fegyveres taeniák, mint pl. a Taenia plicata vándorlása a nyulban sem közönyös dolog. De a fegyvertelen fonalférgek, mint pl. az asz- kariszok vándorlása sem vonatik többé kétségbe; ezek eljutnak egészen távol fekvő szervekbe, természetesen a gazdának nem kis fájdalma nélkül. Filaria medinensis heves fájdalmakat okoz, Filaria Loa szem- gyuladást idéz elő; ugyanezt eszközli a Filaria Bankrofti a lympha- tikus edényekben stb. Az Oxyurus vermicularisnak éjjeli vándorlásai által okozott kellemetlen érzés szintén ide tartozik és még számtalan más eset.

Szóval nem meglepő ezen különben is igen veszedelmes parazitáknak ilynemű hatása sem, ha meggondoljuk, hogy még a különben ártalmatlan, de szintén folytonos vándorlásban lévő rühatka is vakaródzásra provokálja a gazdát, mi által gyuladás idéztetik elő.

Mindezek után mondhatjuk, hogy vannak ugyan paraziták, melyek gazdáik egészségét közvetlenül nem veszélyeztetik; de vannak olyanok is, melyekről nem áll az, a mit Moquin-Tandon mond: Les vrais parasites ne tuent pás leur hőte, mais s’arrangent pour vivre en lui sans compromettre són existence, cár la mórt de l'höte entrainant celle du parasite, celui-ci n’arriverait jamais au terme de són developpement et l’espéce ne tarderait pás á s’éteindre^. Ez a valóságnak nem felel meg teljesen, mint ezt pl. ankylostoma, bilharzia és mások is bizonyítják.

De végre fordítsuk is meg a dolgot és kérdezzük, vájjon az éhező és nagyon derengirozott gazda testi állapota bir-e befolyással a benne rejlő vendégre? Erre nézve határozott választ adhatunk, a mennyiben számos esetet ismerünk, hogy ilyen körülmények között