Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

Az élősdiek hatása gazdáikra

A félelmetes paraziták hatása az emberi s általában az állati testre már a régi időkben is ismerets vala. A 17 és 18-ik századnak ide vonatkozó irodalma eléggé világos fogalmat nyújt az ezen téren általánosan elterjedt nézetekről. A milyen szerepet játszanak jelenleg a baktériumok, éppen úgy szerepeltették ezelőtt a parazitákat. Minden ragályos betegségnek, mely akkor netalán uralkodott, meg volt a maga parazitája. S ez nemcsak laikus emberek, hanem nagyhírű pathologusok meggyőződése is volt. Sokszor említtetnek az ú. n. «morbi animati», azután szívférgek, köldökférgek stb. Sőt a speculatio oly magas fokra hágott, hogy komolyan kezdettek disputáim már a fölött «an mors naturális sit substantia verminosa». Fölállíttatott a Dianthis verminosa, a Verminatio, előtérbe lépett az egyéni praedispositio is, a mi ismét az ősnemzésben való hitet meg- erősíté.

A múlt század közepe felé azonban a nézetek éppen az ellenkezőre változtak. Nagytekintélyű természetvizsgálók, mint pl. (lőze, azt állították, hogy a bélférgek a chymus fölhasználása s a belek kigyószerű mozgásainak gyorsítása által az emésztést előmoz dítják. Egy valaki ama állítást is koczkáztatta, hogy a bélférgek a kis gyermekek egészségének őrangyalai és Istentől rendelt orvosai. Az abysziniaiak még napjainkban is ezen véleményben élnek s galandférgeiket éppen ezért soha sem hajtják el egészen. Látván a régibb észlelők az élősdiek roppant elterjedését, ama nézet is vert gyökeret, hogy midőn valakiből a paraziták kivándorolnak, annak egészsége veszélyeztetve van. A vadállatokból, midőn fogságban tartatnak, az élősdiek csakugyan kivándorolnak. De olyan tudósok, mint Bremser, Rudolphi és mások soha sem tagadták, hogy bizonyos pathologikus állapotok a paraziták jelenlétével mindig többé- kevésbbé összefüggnek, de ezek ismét azt is állították, hogy a paraziták nem a betegségek okozói, hanem ezeknek természetes következményei.

Napjainkban azonban a véghezvitt számtalan etetési kísérletek nyomán tudjuk, hogy kedvező körülmények között némely parazita még a legegészségesebb kísérleti állatra is úgy hat, mint a legerősebb méreg.

Az élősdiek hatása az illető gazdánál különféle mértékben és módon nyilvánúl, a mi természetesen függ az élősdinek nagyságaéletmódja- és mennyiségétől, nemkülönben a a megtámadott szervnek lontossága és természetétől. A paraziták jelenléte az agyban sokkal veszedelmesebb, mint pl. a bélben. A Dochmius duodenalis ismét más symptomákat idéz elő, mint a Trichina spirális. Egyetlenegy cysticercus a szemben, vagy Strongylus gigas a vesében soha sem marad szomorú hatás nélkül, míg ellenben Uhabditis stercoralis csak tömeges föllépése által okoz zavarokat az egészségben. Ha a bél-