Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
25 mann, itt vallotta be anyjának szive bánatát, ide értek beszélgetésük közben: természetes tehát, hogy e fa alatt kell végtére megmondania Dorotheának azt, a mivel csordultig tele van a szive. Hermann válasza a mily jellemző, szerénykedő természetére nézve, oly szivből jövő és illedelmes. Még mindig a gyűrűre gondol, melyet Dorothea ujján látott, fél a visszaútasító nem-tői, azért határozottan most sem nyilatkozik. Válasza ez : „Lass dein Herz dir es sagen und folg’ ihm frei nur in Allen. Kövesd szived sugallatát és hallgasd mindenben szózatát!“ Daczára a beállott bizonytalan érzésnek, a költő mind közelebb hozza a szerető sziveket. Egy ideig hallgatnak, majd nemének könnyedségével újra csak Dorothea kezd egy újabb társalgási themát: a szép holdvilágról beszél, mely a község házait oly szépen bevilágítja, azután a nőnek veleszületett sejtelmességóvel hirtelen kérdezősködik egy nagy ház s annak a legmagasabb ablaka felől, hogy kié e szép ház, ki lakik ott az emeleti szobában, honnan oly szép lehet holdvilágos este a kilátás? „Das ist unsere Wohnung, in die ich wieder dich führe Und dies Fenster dort is meines Zimmers im Dache, Das vielleicht das Deine nun wird ............“ fe leli az ifjú, de nehogy elárulja magát és megsértse vele a leányt, azonnal hozzá teszi; „Wir verändern im Hause.“ A közelgő zivatar tovább indulásra késztet. Elhagyják az öreg körtefát s az előttünk már ismert búzaföldeken és gyümölcsösökön keresztül a ház felé tartanak. A szöl- lőben baleset éri Dorotheát. Az ismeretlen úton elbotlott, kissé kificzamodott a lába, úgy, hogy csak Hermann támogatásával bir tovább menni. A véletlen is segítségére jő a bátortalanoknak. Mindezen apró részletek arra valók, hogy Götl ic belőlük, mint szines gyöngyökből, a legcsinosabb költői képet formálja. Gotfried von Strassburg óta talán senki sem értett úgy idylli jelenetek ábrázolásához. Tristan és Isoldenak legelső találkozása, Faust kerti jelenete sincsenek vonzóbban, élethivebben és gyöngédebben megírva, mint a VII-ik énekben az ifjú szívek félénk közeledése, naiv vonzódása, gondtalan csevegése Nagy talentum adománya, mely a lélek minden állapotát, az élet bármely helyzetét a legközvetle
