Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
15 kel bir ura apró hibáinak felismerésében s ezeket a kisebb fogyatkozásokat kívánja fölhasználni a családi harmónia, az apa és fia közötti megzavart jó viszony helyreállítására. Az ének végén a legjobbat reméljük az okos asszony közbelépésétől. A késleltető elemet (Retardives Element) maga Göthe mellőzhetetlennek tartja elbeszélő költeményekben. Azért nem sietteti a végkifejlődést, az apa és fia közötti kibékülést, hanem először a mellékszereplőkkel változtatja meg az öreg hangulatát A plébános viszi a szót az ötödik énekben. Az egész esemény egy délután folyamában történvén, szigorúan meg van tehát tartva benne az idő és a hely egysége, sőt azt lehet mondani, hogy e két alkotó kelléket úgyszólván tömörítette, concentrálta Gröthe az epizódok s a párbeszédek keretében. Azért igy kezdi: „Es saszen die drei noch immer sprechend zusammen, Mit den geistlichen Herrn der Apotheter beim Wirthe, Und es war das Gespräch noch immer dasselbe, Das viel hin und her nachallen. Seiten geführt wird.“ A plébános reflectálva a korcsmáros beszédére, elismeri a haladás jogosultságát. Csakhogy a haladás a j ó helyébe sokszor csupán újat hoz, a mi senkinek sem válik javára, „Aller Zusland ist gut, der natürlich ist und vernünftig!“ mondja a Göthe a plébánossal, mely mondásával sejteti, hogy a rohamos újításokat nem kedvelte, a természetes fejlődést többre becsülte az elhamarkodott felforgatásoknál. A beszélgetés további folyamán a mai actualis nemzetgazdasági kérdésekre is kiterjeszkedik, a mennyiben a túlságos industrialismust ép oly ártalmasnak mondja, mint a physiokratismusnak fölülkerekedését. „Heil dem Bürger des kleinen Städtchens in welchen ländliche Tugenden gepaart sind mit gewerblicher Geschäftigkeit“. Újabb adat a költő átható szellemének éleslátásához, mely egy századdal ezelőtt jelölte ki államgazdaságunknak egyedül helyes útját! Mindezt a plébánossal mondatja, ki a költeményben a higgadt, megfontolt, olvasott és gondolkodó embert képviseli, mig a gyógyszerész a felületes, állhatatlan, megbízhatatlan charactert. Fejtegetéseivel igazolja Hermann felfogásának helyességét, ki jobban szereti a biztosan fizető
