Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
5 dalmaskodása, nagy mondásokban gyönyörködő enthusias- musa az öreg korcsmáros nyugodt ítéletével és törhetetlen hitével egy jobb jövőben. A gyógyszerész hazáját és városát félti már a közeli ellenségtől s töprenkedő lelkében rémképeket lát, mint pusztul el szülőhelye, mint vonul ki ő is szegényül, nyomorultan a városból és mint bujdosik ki atyafiaival az imént látott hontalanok példájára messze vidékre, bizonytalan sorsnak nézvén eléje. Ennek ellenében a gazda bízik nemzete életrevalóságában, saját erejében. Tudja, hogy a csüggedt ember — vesztes ember, s az önbizalom félig már a siker biztosítéka. Kezemunkájával szerzó össze vagyonát, nem fél a munkától továbbra sem, városának derekasságában is bízik, mert hiszen nem oly régen szintén romhalmazzá tette az ellenség és mégis újra felépült, újra meggazdagodott. Aztán okos előrelátással számít az ellenség egyenetlenségére, a háború hamar megún- ható, nagy terheire, számít a Rajnának, mint védőhatárnak biztosságára és megnyugtatásul pohár borral kínálja meg a gyógyszerészt. Sőt azt is hiszi, midőn a vendég félelmét, látja, hogy az emberek természetüknél fogva békeszeretők. A béke angyala megint visszatér a hajlókba, a honnan a háború fúriája kiüldözte, sőt talán akkor f i a is más véleményen lesz és elhatározza magát a házasságra, melytől eddig folyton idegenkedett, a mi atyjának annyi keserűséget okozott. A béke, a nyugalom szelidebbé, szeretetteljesebbé teszi az embereket. Eddig avval ütötte el a fiú a dolgot, hátha majd katonasorba szólítják, minek kössön házasságot, mikor úgy is bizonytalan a haza sorsa ? E tépelődóseivel és hidegségével sok gondot, aggodalmat szerzett az öregnek, kinek igen hizelgett volna, ha fia mielőbb valamelyes gazdag menyt vezet apai házába. Épp ez aggodalmáról, keserűségéről szól a gyógyszerész előtt, a mikor legény fia behajt az udvarra. Észrevétlenül megismertet bennünket a költő igy az éposz hősével: Hermán- nal. Az eddigiekből sejtjük, tudjuk, hogy Hermann jómódú szülők gyermeke. Dolgos, hallgatag, nyílt természet. Nem szereti a zajos társaságot, legjobban érzi magát vetései, gyümölcsösei s lovai között. Különösen tartózkodó, sőt esetlen, félénk a leányok társaságában. Pedig a gazdag, csinos derék legény nagy figyelem és várakozás tárgya, a község
