Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
37 A mondottak alapján s az ismert forrásokra támaszkodva, vázoljunk egy napot a nemes császár életéből. Lépjünk be a császári palotába, hol egy délután Titust karosszékében találjuk; hallgassuk meg elmélkedéseit, valamint egyesekkel való beszélgetéseit. — A nap már félig elmúlt, s még semmi jót sem vittem végbe! Hol marad ma darusom ? S hivatja udvari szolgája által barátját és tanácsadóját, ki nemsokára tiszteletteljes köszöntéssel lép be a fejedelem szobájába. — Már rég vágytam utánad — kezdé beszédét Titus. — A nap már félig oda van és az emberiség érdekében még semmit sem műveltünk. Elődeim nagyszerű tetteket vittek végbe. En is ama régi római szellemek irányát igyekezem követni. Clarus, darus, említs csak egy jótettet, melylyel utánozhatom őket! — Kegyelmes uram! — Ne nevezz engem kegyelmesnek — mondá Titus. — Mi az én kegyességem az égiek kegyességéhez képest P! Ok az egyedüli kegyelmesek; mi csak gyenge utánzók vagyunk. Mily keveset tehettem még Campania visszaállítására a Vezúv kitörése után; mily kevés segítséget adhattam a mirigy-halál és a tűzpusztítás következtében támadt szükségben ! Mily kevéssé fejedelmileg mutathattam meg mindannyiszor hatalmamat! —• Tettél annyit, a mennyit tehettél — viszonzá darus. — Mily sok tőke vándorolt bőkezűséged folytán Cam- paniába! Hiszen te azon alkalommal kijelentetted, hogy minden szegény és elhagyott számolhat oltalmadra. Oh, Titus, téged a nép az emberi nem öröme- és gyönyörének nevez! — Ha kedvelsz, ne hízelegj! — mondá Titus. — A hízelgés méreg; elrabolja az ember minden tudományát, igazságtalanná tesz a jogosság és becsülettel szemben s megfosztja a főt a bölcseség- és tetterőtől. De említs csak egy jótettet, mielőtt a nap utolsó órái eltűnnének! ■— A két patricius, kik az utolsó összeesküvésben részt vettek, még fogva ülnek a börtönben. A nép tudja, mily terhelő volt vótségök, s minél inkább szeret, annál
