Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
— 22 nyebbek, mint egy anya.“ János vad, gyülevósz népe is megrázkódott e jelenetnél. Jellemzők azonban Titns szavai, melyeket Flavins József e hir hallatára nyomatékosan hoz a rómaiak tudomására: „Békét, önállóságot (!) és megbocsátást ajánlottam fel a zsidóknak mindenért, a mit merészeltek, de azok egyetértés helyett egyenetlenséget, béke helyett háborút, jóllét helyett éhséget választottak; ők okai e lakomának is. Befedni akarom azonban a gyermek- falás iszonyát e város romjaival, hogy ne keljen fel a nap oly város felett, melyben az anyák igy táplálkoznak.“ r) Titns most az ostromkosokat a belső templom udvara ellen hozatta mozgásba, de az erős négy szögű kövek ellenálltak a kosok növekedő ütéseinek; munkájuk haszontalan volt. Titus tehát a kapukra tüzet vettetett. Mindenfelé olvadt az ezüst, meggyuladtak a fagerendák, a lángok gyorsan előrecsaptak s belekaptak a csarnokba. Ekkor a zsidók bátorsága is oda lett. Az ijedtség miatt senki sem mozdult; senki sem védte, senki sem oltotta azt; bénulva álltak ott és nézték, de megadásra senki sem gondolt. A következő napon Titus eloltatta a tüzet, kényelmes utat nyittatott a légiókhoz és aztán vezéreivel hadi tanácsot tartott: vájjon a templomot megtartsák-e, vagy elpusztítsák ? Hangos szavak emelkedtek, hogy a szent helyet, mely már többé nem templomnak, hanem erősségnek tekintendő, s mely a fölkelőknek folyton támaszpontot nyujtand, meg kell semmisíteni, Titus azonban ellene volt. 2) A legközelebbi napon a zsidók egy kirohanás alkalmával a templom belsejébe szoríttattak vissza. Augusztus 5-ike volt azon nap, mely már egyszer (a babyloniaiak szintén aug. 5. hamvasztották el a salamoni templomot) a jeruzsálemi templomra nézve oly veszélyessé lett: ennek kelle most is a zsidó nép halál-napjának lennie. Titns a háború izgatottságától kimerülvén, rövid időre visszavonult magát kinyúgodni; ezalatt a zsidók rohanást intéztek a katonaságra, melynek a templom körüli tüzet kelle oltania. Azonban visszaverettek és a rómaiak a menekülőkkel egész a templomépületig haladtak elő. Ott most egyik a katonák közűi, a nélkül, hogy arra parancsot ka- *) *) Flav. Joseph. VI. c. 4. 5. 6. — 3) Ibidem.
