Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
14 rost megtámadta volna, száguldó lovas sereggel a város felé vizsgálódott, melynél azonban majd rosszul járt; a zsidók ugyanis — kikró'l Titus azt gondolta, hogy a belső pártviszály és a polgárháború iszonyai miatt béke után sóvárognak — látván, hogy a rómaiak a Psephinos-toronynál oldaltámadást készülnek ellenök intézni, ádáz kirohanást tettek; azonban Titus fényes személyes bátorsága kardjával az ellenség tömegén keresztül utat vágott; de azért a rómaiak veszteséget szenvedtek és a felkelés hullámai Jeruzsálemben még magasabbra csaptak, mint valaha. Midőn azonban a derék légiók az Olajfák-hegyén és a Scoposon egy háromszor nagyobb tábort megvertek és a magokat elsánczoló rómaiak ellen intézett egyesült támadásuk Titus erélye következtében meghiúsulván, a zsidók a Kidro- mon is visszaverettek, akkor kissé lelohadt bátorságuk. Mig Titus a rendszeres ostromra készült, addig az ellenségeskedések kissé szüneteltek, azután ismét megújult a háború. E közben elérkezett a husvét ünnepe, s a nép minden oldalról tódult a szent városba. Titus ez időpontot választotta az ostrom erélyes folytatására. Mielőtt azonban az ostromhoz fogott volna, Flavius József által a felkelőket megadásra hivta fel. Gúny volt a válasz. Erre Titus a sokszoros árkokkal átvágott ültetvényes területet kezdette kiegyenesittetni; részint, hogy kirohanás esetében a terület előnyeit a zsidóktól elvonja, részint pedig, hogy az ostrommüveletekhez könnyebben hozzáláthasson. E közben a zsidók meg-megkisérlék őt csel- és ravaszsággal rászedni és a rómaiaknak kárt okozni. Titus a várostól éjszak- és nyugatra hét sorban állította fel csapatait egy magaslaton, a honnan tökéletesen be lehetett a városba látni, az Olaj- fák-hegyét csak egy légió tartotta megszállva. A város többi része oly meredek lejtők által volt körülvéve, hogy a roham a hadállásokra lehetetlen vala.2) Titus még egyszer tétetett a zsidóknak békeajánlatokat. Nyilzápor vala a felelet. A zsidók e daczossága Titus haragját hivta ki; a város környéke a katonák pusztitása- és rombolásának adatott át. Most maga a fővezér látott hozzá, hogy az erőditvóny falain rést találjanak. S a véleta) Flav. Joseph. IV. 2—3. Tac. V. 11. Dió Cass. 66. c. 4.
