Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
12 a híres paphosi Venus jósdáját meglátogatja; hová megérkezvén, Titus először további utazásáról kérdezősködött, s a kedvező feleletek által felbátorítva jövő sorsáról. Sos- tratus mások jelenlétében a szokott módon értelmezte a jóslatokat, titkon azonban jövőjéről (tehát trónra jutásáról) is szólott. Lelkesült érzéssel és teljes bizalommal házok jó csillagában, lépett Titus atyja elé. E közben a csata Bedriacumnál megtörtént. Otho elesett, és a világ szégyenére Vitellius l) ült a római császárok trónjára. Azonban a keleti légiók szintén jogot tartván arra, hogy hasonlóan a németországi és galliai légiókhoz, a birodalom urát megválaszthassák, császárnak választották először Pannóniában, azután Alexandriában és végre Syriában Vespasianust, ki eleinte, tekintve 60 éves korát s gyermekeinek sorsát, habozott ugyan, végre azonban elfogadta az ajánlatot. Vespasianus ezután Syriába, onnan Alexandriába ment; midőn pedig meghallotta, hogy ügye Cremona- és Rómában is győzött, a szerencsekivánatoktól elárasztva Rómába érkezett: a zsidó háború folytatását fiára Titusra bízván Júdeábán. A fiatal Flavius a pusztákon keresztül vonult Caesareába s ott seregét rendezvén, tovább mozdúlt Jeruzsálem felé.2) 4. Jeruzsálem ostroma. Titus mint főuezér. Jeruzsálem ezen idő alatt gyülőhelye volt a menekülteknek, kik a római sereg elől a fővárosba menőnek; valódi rablóbarlang; a félelem és romlás színhelye. Az egység csilláma, mely a várost kezdetben nemes lelkesültség- gel tölté el, eloszlott, midőn a rómaiak nem egyenesen a várost fenyegették, hanem az ójszaki tartomány erősségeit pusztították. A város ismét a mérsékeltek és zelóták pártjára oszlott, kik a rómaiakkal való kibékülésre minden útat elzártak. Ezekhez járnia Ghiskala János, a kétértelmű jellem, ki a zsidók felkelése által uralomra jutni reményle.3) Galilea meghódolása intésül szolgálhatott volna a zsidóknak, hogy nemes honszeretetben egyesüljenek a közös ellenség ellen: a pártok azonban még inkább meghason- * 7 *) Dip L. 63. c. 14. — a) Flav. Joseph IV. Tac. II. Dió 65, 9. Suet. Vesp. 7. 8. Tac. V. 82. — 3) Flav. Joseph IV. c. 3. 1—13. IV. 4, 5--7.
