Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
6 ták be az országot s Jeruzsálemben fényes nappal garázdálkodtak. A trónon Neró ült, a ki ügyetlenebbnél-ügyet- lenebb helytartókat küldvén a lázadásig ingerelt ország kibókítésóre: nem csoda, hogy a szerencsétlen s hozzá még a hazug látnokok által felizgatott nép kegyetlen elnyomói, vallása és szabadsága megvetői ellen való türelmét elvesztette. J) Teljessé azonban a lázadást Gessius Florus helytartónak határtalan kincsvágya tette, midőn a templom kincseiből 17 talentumot akart elvenni. Már a hír annyira felháborítá a népet Jeruzsálemben, hogy legott a templom védelmére sietvén, rágalmakkal illette Florust; sőt épen egy hordót vitetett körűi, hogy a szegény és szerencsétlen helytartó számára pénzt gyűjtsön, ki azonban e miatt boszúból a felső piaczot pusztíttatta, s egy vásári napon öldöklés- és rablásra vitte be katonáit Jeruzsálembe. A lázadás kikerülhetetlen volt. Agrippa király azon kísérlete, hogy a népet még egyszer észretérítse, haszontalan volt. A zelóták elhagyták Jeruzsálemet, Massada erősség fegyver- készleteit lefoglalták, s onnan mint boszuló csapat vonultak Jeruzsálembe: kiűzvén és gyilkolván a rómaiakat.2) E miatt a vegyes lakosságú városokban kegyetlen üldözés tört ki a zsidók ellen, kik azután Caesarea-, Alexandria- és Damascusban is halálig iildöztettek. Cestius Gallus, Syria helytartója, az ellenséges öldökléseket tovább nem nézhetvén, a 66. óv késő nyarán egy sereggel Jeruzsálem elé érkezett. Ha Cestius ekkor erélyes föllépésre határozta volna el magát; s ha Florus, ki a zavarosban akart halászni, sok római tisztet meg nem vesztegetett volna, a felkelés Jeruzsálem bevételével elnyomatik, s a kimondhatatlan nyomor véget ért volna. De Cestius nem mert rohamot intézni a templom ellen: csalódásban leven a lázadók erélyéről, kik pedig a mérsékelt pártot is csak véres kezekkel tarthatták vissza magok között. Cestius a zsidók végtelen örömére visszavonult. Ezek a győzhetetlen római gyengeségét látván, egész didivel rohantak a visszavonuló seregre, szüntelenül üldözve azt: úgy, hogy *) Flav. Joseph. II. 10—17. Tac. V. 9. Ann. LL. 14. 16. 16. Dió Cass. 61. 8, 63. 8—10. Suet. Nero 33—40. — 2) Flav. Joseph. L. II. 14. 15. 16. 17. Ez történt Kr. u. 66. évben, aug. végén és szept,. elején. Tac. Hist. V. c. 10.
