Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
65 hogy azt még érdekesebbé tegye, hosszasan (359—384) beszél Protesilaus és Laodameia példájáról és Thökölyné szivszorongásáról, melylyel 377. „Féltette kedvesit ellenségitül is, Nevezetesebben az Sas körmitül is, — Az kinek ha szárnya most alatt röpül is, De repdes az néha fent az nap körül is. 378. Nemcsak az ellenség pediglen ellenség: Az barátságban is van álnok szövetség,“ — Ez utóbbi aggodalmas czélzás valószinűleg Telekit és ennek révén Apafit illeti. Viszontlátásuk örömét 386. „Nem lehet leírni együgyű pennának“ — kevés szóval sokat mondva elbeszélteti velők (388—391) a félév történetét, s ők 393. „Örülnek egymásnak, csüngvén már nyakokon.“ Röviden rajzolja boldogságukat, siet a történet fejlesztésével. „Éjfélkorban“ megjelenik előttük Venus, dicsérő szavaiban a költő nagy bizodalma nyilatkozik: 398. „Majd az egész ország kezd uralni már is; Végbenviszi pedig csak egy vagy két nyár is — Az sasok az ellen vigyázzanak bár is — Hogy kezetek alá jön az több határ is.“ De még ráadásúl a szerelem költőjének örömével szól nekik „látható dolgot,“ „nem hallomást“ ; hogy szerelmök „vén kívánt áldomost.* Mennyi remény fog egyszerre születni az ő családi örömükkel! 406. „Csakhogy, a mint indul az ég csillagzása, — Kitül függ az földi dolgoknak mozgása — Ha kellő idejét éri is nyílása: Kétes hogy lész annak tartó virágzása.“ Első gyermekök születésével megjövendöli korai halálát is, hogy attól nem fog bokrosodni kezdett nemzetségük; bízik azonban és biztatja őket, hogy 408. „Ha ez elmúlik is gyenge plántájával: Más fogja követni állandó voltával“ és hogy nemzetségük 410. „Nemes törzsökinek nem lész korcsos ága, Holmi köz ág-bogot nem fajzik virága: Az éghez közelít végre magossága, Sok népet foglal bé árnyéka nagysága, — 411. Mely alatt azokat éri szép csendesség: Megtér az jó üdő, az kívánt békesség, Megszűnik az fegyver, nem lészen ellenség,“ — 5
