Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

mm* - --------------------------5

9

Hol tárgyát függeszti, oda iparkodik,

El is éri végre: úgy bajnokoskodik.

157. Abban pedig fordult tizenkét tél és nyár,

(1670—1682)

Hogy e romlott haza fegyver alatt van már;

De miolta kezin a kormány ennék jár,

Attul fogvást mégis nem éri annyi kár.

160. Senki nem is víve, mint ez, annyit végben,

Az felvett igy mellett; —

164. Mert ő valamelyre fordította vasát,

Jól megtérengette ellensége sasát. “ —

Hogy pályáján nyertes lehessen,

167. „Fáradoz is abban teljes tehetséggel,

Nem gondolván semmi mezei ínséggel,

Az mely szokott lenni gyakor nehézséggel:

Mert minden nyavalya köz az vitézséggel.“ —

176. „Nehéz is azokat gyűzni csak magának, —

177. Hanem téged kíván, hogy abban segétsed —

Az rá ehült sasok szemit szenderítsed.

178. Ha csendesedhetik felzavart hazája,

Nem leszen hasonló senki is hozzája;

Minthogy igy érdemli ily nehéz pályája,

Mindeneknél feljebb tétetik pálmája.

179. Ha pedig tovább is fegyverhez kell nyúlni,

Akkor sem fog kardja hüvelybe szorulni.“

Mert őt most a Hold (a török) vévé ótalmába; már pedig

181. „Valakit felviszen annak nagy hatalma,

Majd nem is kétséges van kész diadalma;

Az ő kezin forog most az arany alma, —

Az kinek ő adja, az annak jutalma.“

Minthogy sokan kárhoztatják „a Holdot ülleni“ s „az Napot javal- nák inkább becsülleni“, íáradott sokat a sasok uránál, illő engedelmet tett méltóságánál;

118. „De nem veve többet ajánlott szavánál,

S az alatt némelyek ál praktikájánál.“

Emlékezteti (Zrínyi Ilonát) az ő atyjának, bátyjának s férjének esetére, felhasználja ezt is, mondván:

194. „Ha sziveden vagyon s kívánod boszúlni:

Lesz abban is így mód, csak hozzá kell nyúlni.“

Utóbb dicséri (Thököly) származását, ifjúságát, méltóságát, hadi képzettségét, vezéri bölcsességét, vitézségét, s mindennemű ügyességét.

242. „Egy szóval, mindenben tekintetes, jó, szép,