Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
39 hogy ezek Magyarországban is elejökbe tétessenek.“ Ezután még Hochert legazemberezve, Batthyány Kristóf indítványára a magyar főrendek hangos óvások közt, hogy „nekik a fölkeltekkel semmi közük, de ily gyalázatot nem tűrhetnek“, valamennyien elhagyták a termet. Erdélyben azalatt Vesselényi Pál visszavonulása folytán sikerült Teleki Mihálynak a felkeltek fövezérségére jutni, de mielőtt ténylegesen gyakorolhatta volna új hatalmát, bizalmát a seregnél elvesztő s a felkelők, mihelyt Wrbna, kassai kapitány újabb hadi mozdulatairól értesültek, egy szivvel-lélekkel a még csak 21 éves, de testi s lelki tulajdonai által már is kitűnő gr. Thököly Imrét, az árvái, likavai, késmárki és rosenbergi, most a fiskus kezén levő uradalmak, s anyja Gyulafy Mária után Erdélyben és Mármarosban is terjedelmes javak urát, ki most mintegy 500 bujdosó nemes élén vett részt a hadjáratban, kiáltották ki fővezérükké, fejedelmükké. És Thökölyvel a kuruczok napja felragyogott. Az „Aetio euriosá"-ról. A Thököly-féle kuruczvilágot érdeklő részek fordulnak elő az 1678- ból vagy 1679. elejéről való „Actio curiosa“ czimű színműben. Minthogy azonban becsüket inkább társalgási stílusa, mint laza tartalma érdekelne, e helyütt elégnek vélem izleltető mutatványul a Második részből Gaude és Borsequius beszélgetéséből nehány sort idézni. A vándor Borsequius elmondja Gaude uramnak, a színmű főalakjának, kitől mindenki kíméletlenül megkapja a magáét, hogy mi hírek vannak ő náluk s hogy ö bizony azt gondolta, már csak maga is a kuruczok közé áll, ha visszamegy; sok szegény legényt tud immár, kit ott előlvittek, ő már itten úgyis megunta az életét „Elmegyek, uram, — mondja — mert bánom nemzetem romlását.“ Erre Gaude uram: „Dicsősséges Isten! Már ha bánod, fogd meg az Isten kezében a nyilat, hogy ne lőjön senkit is meg. Már csak menj el; szintén úgy cselekszel te, mint a kinek törött szíjra vagyon szüksége, s az ökrét leüt- teti, vagy hogy mint a ki hazáját siratja: a két szeme is kiapad, s az hazája is elvész, azaz, hogy egy kárból kettőt szerez, stb.“ Ennek bővebb ismertetése helyett itt említek fel két korjellemző költeményt, vagy inkább pasquillt, mind a kettő 1675-ből való ugyan, de valószínűleg ily fajta terméke több is volt e kornak. Unghi lakodalom. Az „Unghi lakodalom' czimű latin-magyar gúnykölteményben bizonyos Belleváry nevű labancz panaszolja el, mily rútul jártak ők a Vicz- mándy Sándor bátyjának a lakodalmán, mikor a kuruczok Dalos Mihály vezetése alatt éjjel megtámadták és kifosztották őket.
