Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

— 37 búcsút volt híveiktől, családjaiktól; mert reménységök, hogy hosszú rab­ság után valaha, idővel ecclésiájokat s édes cselédjeiket megörvendeztet­hetik maguk személyével — végképen elveszett, mióta olyan hir rémíté őket, mely szerint a pápa parancsával a császár elrendelé, hogy a gálya- rabokat „csak titkon egy éjjel“ hánják a tengerbe. Készek a martyrom- ságra; nem tehetnek róla: „Isten decretuma!“ (9.) Tudják, hogy „rövid idomulván“ elvégezik „amaz nemes harczot,“ pályafutásukat; nem gyöt­rik már sokáig bádgyadt tagjaikat, azért renddel kezdik búcsúzásaikat. A befejező (33.) versszak szerint „Trigyintum (Trieszt) várának nagy mély tömlöczében“ ekkor 47-en szenvedtek; a költő háromnak, névszerinti Séllyei István pápai, Komáromi István győri és Bátorkeszy István vesz­prémi lelkésznek búcsúzását foglalja bele verses munkájába. Mind a há­romban ugyanazon eszmék és érzelmek ismétlődnek: intik szolgatársukat, hogy a Krisztus nyájára jól vigyázzanak, — híveiket, hogy az megüsmert hitben erősek legyenek, — hitveseiket, hogy miattok ne keseregjenék, ne gyötrődjenek, viseljék gondját árváiknak ; — s vigasztalják, hogy nem hagyja őket Isten sokáig e keserves gyászban, velők együtt fognak vi­gadni Isten országában. A jobbágyság helyzete. Hát a szegény föld-népe? Az egymáson kölcsönösen kegyetlenkedő kurucz és labancz egyaránt zaklatta a különben is módfelett megterhelt szegény pórságot. A kuruczot, kihez szive mégis csak jobban vonzódott, ingyen kellett élelmeznie és szállítania, de szintúgy az üldözésére kiren­delt katonaságot s német védelemre számító elbizakodott labanczot, mely­től jobban rettegett, mint török-tatártól. Ha véteni mert ellenök, emezek ki­fosztották mindenéből. Szegény nép! igazságot nem is kereshetett, nem is talált volna. Legiszonyúbb sorsa volt ez időben a Tiszavidéknek, mert a bujdo­sók jobbára Debreczen és 'Eger táján tartózkodtak s onnét intézték be­csapásaikat. Thököly fölkelésének előzményei. Az előbbi viszonyok és állapotok általában nem sokat változtak azon diplomáciai mozgalmak és változások következtében, melyek Leopoldnak XIV. Lajossal háborúba keveredése után Magyarország kormányzását il­letőleg, nemkülönben a menekültek külföldi összeköttetései érdekében tör­téntek. Ezeket itt melló'zhetőknek vélem. Csak nehány dolgot említek meg futólag. A császár nagyhatalmú minisztere Lobkovitz 1674. okt. 17-én a

Next

/
Thumbnails
Contents