Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

28

6. „Pusztítani jött, nem segítségre, —

Hogy elfoglalja országunk végre;

Álnoksággal nemzetünknek esküdt vesztére“ —

a vele czimborázó labanez magyar pedig:

7. „-----— kiöl mindent édes hazánkban, —

Vá

gd tehát még az magyart is társaságában!“

Az utolsó három szak harczra buzdító a német tábor ellen, de még utolsó szavaival is a labanczot vágja;

10. „Verjük által az labanczot a másvilágra,

Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.“

Labanez gúnydal.

A „Labanez gúnydal“ sem határozottságban, sem erőben nem mér- közhetik amavval; hatását nem a benne vallott elveknek, hanem csupán időszerűségének és nehány találó és sértő volta daczára is sikerültségeért szellemes és tetsző 'g,nyos megjegyzésének köszönheti; ilyenek:

6. „Jaj már minékünk rebelliseknek“ és:

12. „Pál Szepessy titulussá mikor változik:

Nagy pipája,

Kevés dohányé Pálnak hivatik“ —

meg a már idézett sor:

13. „Régi híres Magyarország új királyának.“

E részletei később is oly sűrűn felelevenednek költészetünkben, hogy végre az egykori labanez gúnydal soraiból kesergő nemzeti ének alakúi:

„Jaj már minékünk magyar nemzetnek,

Kik feltámadtunk, rebelliseknek;“

kezdetű énekben; a „nagy pipájú, kevés dohányú“ jelző meg egész nemzetünkre átvive közszólamkép maradott fenn.

Végre az „új király“ nevezet ismétlődik az 1683-ban Thököly ellen irt labanez gúnyversben is:

1. „Hallottad-e hírét az új királynak,

Istentül elszakadt hazánk fiának?“ —

Hogy a labanez gúnydal mért van épen Szepessy ellen intézve, okát abban lelhetjük, hogy „az 1677-iki bujdosóknak ő vala legszóvivőbb vezére, — s társai közül őt a diplomatia terén senki, a hadi pályán is csak az egy régi kemény vitéz, a vén Szuhay Mátyás előzte meg“ (Th. K.) Ezért haragudtak ő reá leginkább, még a pápisták üldözését is leg- föképen neki róják fel bűnül; ezért óhajtják neki a gúnydal végsoraiban, hogy: