Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
20 később kitört vallásfelekezeti féktelenségeknek első indítója lett az udvari politika cselszövénye által, holott épen ez időben már a nemzet érdekeiért legmagasabb állású főpapjaink oly bátor és határozott szót mertek emelni, minőt Zrínyi Miklós óta senki sem hallatott. De lássuk énekünket. A maró gúny fájdalmas szavával jellemzi a kort, melyben az egyházi, de nem magyar, beavatkozás az idegen uralkodó még idegenebb udvari politikájával egyetértve kénye szerint hatalmaskodott a magyar nemzeten töltözött az idegen katonasággal együtt a nép javaival, de a haza mentésére semmit sem áldozott, sőt még vesztére tort. Az ellenük méltán zúduló harag vagy tán helyesebben nevezve: elkeseredés általában támadja a pápista papságot, s uralmukat „papvilág“- nak czimezi: „Papvilág magyart rág, Mert nála uraság.“ jelmondás van a 32 négysoros versszak kezdőbetűiben rejtve. Szenvedélyes hangja nem ment a túlzástól, de felekezeti álláspontjából nem mindenütt igaztalan. 1. „Pillises fejeknek hódolt magyar nemzet: Mire hogy magadat eszedben nem veszed? Hol van régi okos hadviselő eszed — Hogy papok igáját nyakodba ereszted.“ így kezdi az ismeretlen költő politikai énekét, aztán részletesen számlálja el okait, hogy miért kel ki a papok ellen, s azt a 6-ik szakban igy végzi: „Minden practicát kezd, minden dolgához kap... Ha ördög nem viszi — végben viszi az pap! “ S rögtön utána — mint valami szónok — újra bizonyítgatni kezd: 17. „Az ország dolgáról papok dirigálnak Törvényt, causákat azok indicálnak; Világi tisztekben papok válogatnak: Csak azt nem nyerik meg, az mit nem akarnak. 8. Gondviselő urunk vala palatínus: Mostan gubernátor egy hitvány plébánus.“ A palatínus Vesselényi Ferencz volt; a „plébános“ pedig Szelep - csényi György, esztergomi érsek s kir. helytartó, kit e helyütt méltatlanúl vág gúnyolódásával, ha magát az egyént akarta váddal illetni, nem pedig a hivatalos állást. De még tovább megy: a papság politikai hatalmát oly nagy befolyásúnak tekinti, hogy e miatt kell a magyar erejének alá- szállni; mert még a királyt is: 10. „A mostani királyt pap tartja fékszárnál“ s igy vádja ellenük: hogy esküjét, mely szerint
