Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
7 Jaj — Pannónia mond — nékem, hova legyek? Én szerelmes Zrínyim! nem tudom, mit tegyek; Te megholtod után én már mikép éljek? Ezután, óh Zrínyi! ki fejétől függjek? Vajha én teveled most együtt lehetnék, Kellemetes Zrínyi, elhiszem: élhetnék Nagy örömben, szivem tudom megenyhednék, Sirás miatt könnyem árjában nem ülnék.“ E valóban szívig ható részszel akár be is fejezhette volna költeményét; mert a még folytatólag jövő hét és fél sor hangján, melyekben Zrínyi Péter siránkozik, újabb emelkedés nincs, ép ezért lehet sejtenünk, hogy a költemény jóval hosszabb terjedelmű volt, s a hiányzó szakokban nemzetünk azon korbeli jeleseit szólaltatta meg a költő. Másik a „Keserv Zrínyi Miklós halálán* ez. teljes egész, valóságos remek elegia, igazi költői alkotás tartalom, hangulat, szerkezet tekintetében egyaránt. Három kezdő szakában elmélkedik, hogy a világ jelesei „Az szörnyű halálnak kerültek horgára.“ S a közös fájdalom kitörésével igy folytatja: „Vedd föl gyászruhádat, Zrínyi família! Megholt nemzetednek ragyogó csillaga, Keservesen sirhatsz te is, Pannónia, Mert nincs országodnak immár pártfogója.“ s egy szakkal utóbb: „Vedd föl gyászruhádat, szomorú országunk! Jó lakó-földünkről hamar elhullottunk, Szép fris palotából árvaságra juttunk, Kincses gazdagságrul pusztába szállottunk.“ mert: „Régi bizodalmunk ki azelőtt voltál, Közénk fekete gyászt, sőt jajt beplántáltál, Hírrel névvel köztünk ki mindent elhagytál, Az földnek gyomrában immár beszállottál.“ És eszébe jut Zrínyi: a törökverő; s mély táj dalmában az akkor török birtokban levő magyar várakat szólítja meg: „Örülj és vigadhatsz Kanizsa végvára, Gyula, Sziget, Szólnak, Esztergám és Buda! Megholt bástyátoknak kemény ostromlója Nincsen immár tovább az ki azt próbálja.“ Még két szakon át folytatja emlékezését, aztán Apollóval pöndíttet cziterát, hogy mézzel folyó szóval, keserű sírással kezdje el siralmát, s röviden (6 szakban) elmondatja véle Zrínyi esetét. És mintha ő sem bírná tovább hallgatni a szörnyű történetet, vagy mert lelkében még szörnyűbb, kétségbeejtő gondolatok támadtak fel, közbevág:
