Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

90

'0 név o’jv Kixspwvos Xóyog Káxtóv eTctyéypanrat; ,Caes. 54. ovojxa tű Xóycj) iH|i£vo; Káxwva ; Appián, bell. civ. II. 99. Kixápwvo; ra:rpavTos éyxwpxov . .. xac éxtypá^avxos Káxwv; Macrobius YI. 2. Catone Ciceronis. —• Aulus Gellius ugyan Noct. Attic. XIII. 19. igy szól: „De cuius Catonis vita über est M. Ciceronis, qui inscribitur Laus Catonis“ ; de ezen egyedül álló helyből semmi más nem következtethető, mint az, hogy a könyvnek egy későbbi leírója azon jóakarattal, hogy a ezím még inkább a tartalomhoz üljék, a „Cato“ megtisztelő czímet „Laus Catonis“-ra változtatta. Ha Cicero ad Attic. XII. 40. Caesar „vituperatio“-jának az ő „lauda- tio“-ját állítja ellenébe, ez természetesen e kérdésnél semmi bizonyíték sem lehet Gellius mellett

Az irat előadási módja a scholiastanak Juvenalis satirái VI. 337.-hez irt egy helye szerint párbeszédes volt volna: „Caesar bello civili, eognita Catonis morte (cuius virtutem d i a 1 o g o illő, qui inscribitur Cato, Cicero etiam laudavit), libros duos famosissimos in vitám Catonis edidit, quos Anticatones inscripsit.“ De ha azon tényt, hogy Cicero „Cato“-t az ő bölcsészeti iratai közé sorolja (de div. II. 1. 3. imprimisque quoniam philosophia vir bonus efficitur et fortis, Cato noster in liorum librorum numero ponendus est) teljesen elfogadjuk is: mindazáltal minden e fölött való további értelmezésnél hiányzik a dialógushoz illő anyag és a Ciceró-féle íratnak megjelelése mint laudatio, lyxwpcov; a scholiastanak megjegyzése erre nézve bizonyára „Cato Maior"-ral való fölcserélésen alapszik.

A tartalomból igen kevés töredék jutott el hozzánk; két rövid mondat az egész, a mit abból szószerint birunk. Az első Macrobius Satum. VI. 2. extr. ez: „Contingebat in eo, quod plerisque contra sólet, ut maiora omnia re, quam fama viderentur; id, quod non saepe evenit, ut exspectatio cognitione, aures ab oculis vincerentur.“ Ez semmi felvilágosításra sem szorul. A másodikat Priscianus szolgáltatja X. 3. „Igno- turum alteri, quod patrem, alteri, quod tutorem secutus esset.“ Ezen idézetet, ámbár Priscianus maga mondja, hogy Cato Major-ból vette: újabb kiadók joggal Cató-ból valónak állítják, minthogy e hely a közkézen forgó Cato Major-ban sehol sem lelhető fel. Vonatkozással az összefüggésre, melyben állhatott, az igazsághoz közel állónak gyanítják, hogy e szavakat Cato halála előtt fiához és gyámfiához (talán Servilia fiához) intézte. Továbbá magának Cicerónak leveléből (ad famii. XVI. 22.) tudjuk, miszerint a tartalomban a négy éves Catóról szóló adomácska is fölvétetett és hogy az az olvashatatlanság után interpositióra következtetve utólag toldatott be. Hogy a dicsérettel nem fukarkodott, bizonyossá tesz Tacitus Annál. IV. 34. következő helye: „Marci Ciceronis libro, quo Catonem coelo aequavit, quid aliud dietator Caesar, quam rescripta oratione, velut apud iudices, respondit?“ és hogy Cato censor is belevonatott a dicsői-