Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

73

Leveretése után Caesar gyors menetben Thessalia ellen nyomult, főleg azért, hogy az ellenséges hajóhadat a háborúban való részvételből kizárja. Pompejue a helyett, hogy Italiába tért volna vissza, az előkelő nagyoktól és az aristokrata ifjúságtól kényszerítve, kik azt gondolák, hogy Caesar már kezükben van, üldözésére indúlt. Catót 15 cohorsszal (9000 ember) Dyrrhachiumban hagyta hátra, hogy a podgyászt, fegyverkészleteket, az élelmezési raktárt és az optimaták hátrahagyott családjait védje, s az Itáliából való átkelésre, a honnan Caesar erősitéseket kaphata, ép úgy felügyeljen, mint másrészt a partheniek illyriai hegyi népét féken tartsa. E mellett még igen jó alkalom volt ez a tekintetet nem ismerő republicanustól megszabadúlni, a kinek hűségére mindazáltal bízhatták magokat. Ha győznek, nem áll utjokban, hogy a győzelmet saját belátásuk szerint használják; ha leveretnek, semmi esetre sem megy át Caesarhoz, és van biztos menedékhelyük. — A rliodusi segéd -hajóhad a dyrrhachiumi tengeröbölben volt Cajus Coponius parancsnoksága alatt. Ez egy alkalommal Ciceróhoz jővén, a ki természetesen szintén hátramaradt, hogy oly távol legyen a veszélytől s oly közel Italiához, a mint csak lehet, elbeszélő neki, hogy egy rhodusi ötevezős-hajó legénye azt jósolta, miszerint Görögországot kevesebb, mint harmincz nap múlva, vértől ázva, Dyr- rhachiumot elpusztítva, s a hajókat megszállva találják, a menekülők irtózatos tüzes üszögöket fognak magok mögött látni, s hogy a rhodusi hajóhad közel áll a visszatéréshez. A jelenlevők, közöttök Cato is, e jóslásra nagyon megijedtek, ámbár egyébkép nem valának babonások. S e jóslat nemsokára be is teljesedett. Erre vonatkoznak Cicero (de div. 1, 32) sorai: „Vaticiniis tűm neque teipsum non esse commotum, Marcumque Varronem et M. Catonem, qui tum ibi erant, doctos homines, vehementer esse perterritos. Paucis sane post diebus ex Pharsalica fuga venisse Labienum.........flagrantes onerarias, quas incenderant milites, videbatis.“1)

19. A Pompejus-pártiak menekülése és Cato Áfrikában. 48—46. Kr. e.

Kevés nappal ezután Titus Labienus egy sereg galliai és germán lovassal jővén, hírét hozta a Pharsalosnál (48. aug. 9) történt szerencsétlen csatának. Caesar harczedzett légiói (22 ezer ember) meggyőzték itt Pompejusnak két akkora, de fegyelmetlen és gyakorlatlan ujonez seregét. Pompejus már a csata közben a tengerpartra futott; példáját követte a többi főúr. A győzelem eredménye 20 ezer Pompejus-pártbeli elfogása és a keleti tartományok átpártolása volt, melyekhez a csata hírére Róma és

‘) Plut. 55; Pomp. 67; Dió 42, 10; Cic. de div. 1, 32,