Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
60 tellus Scipio csak Pompejus hatalmas közbenjárása által szabadult meg hasonló sorstól. Ugyancsak Pompejus, ámbár kevéssel azelőtt törvények által maga szigorította a választási üzelmek ügyében való vizsgálatokat, mégis ezen törvényeket 70-ben viselt első consulságáig akará visszaha- tókká tenni, hogy e törvény által maga Caesar is elítélhető legyen, ha ugyan nagy veszély nélkül lehetséges. Cato, ámbár heves ellene volt Caesarnak, és a vesztegetések ellen alkalmazott szigorú törvényeket örömmel szemléié: mindazáltal kijelenté, hogy a törvény ily visszahatásával szemben nem ért egyet vele. Azért is azt tanácsolta a consulnak, hogy a múlttal ne törődjék, inkább a jövőről gondoskodjék. Ily módon a vizsgálatoknak alig leszen vége. Főleg nem lehet büntetni az embereket oly törvények áthágása miatt, melyek a bűntények elkövetése után hozattak. Hasonló módon megértette Pompejussal azt is, hogy nem helyesli azon eljárását, miszerint — épen saját tilalma ellenére — egyes vádlottak hatalmas barátainak dicsőítő iratait felolvastatja a törvényszék előtt, melyhez az erőszakoskodásai miatt bevádolt Titus Munatius Plancus Bursa szintén ily iratot küldött. Cato, az esküdtek egyike, midőn az iratot föl kellett volna olvasni, mindkét kezével befogván fülét, megakadályozó a felolvasást. Munatiust elitélték, ámbár ez Catót mint bírót elvetette. Cato mint esküdt bizonyára meglehetős veszélyes volt mindazokra, kiknek nem egészen jó ügyök forgott kérdésben. Ha mint bírót megtartották, tudták, hogy elnézés nélkül Ítél; ha elvetették, ez már bűnösségük némi vallomására mutatott.1) 15. Kísérlet a consulság elnyerése ügyében. 52—50. Kr. e. A Kr. e. 52-ik évi augusztus elsején Pompejus consultársúl maga mellé vette ipát Metellus Scipiót és kijelentette, hogy a nyugalom ismét helyreállott. Mindazáltal ez úgy előtte, mint az optimaták előtt épen nem vala biztos. Ekkor már nem lévén többé elfoglalva egymás közti féltékeny küzdelemmel, Caesarra fordíthatók ismét tekinteteiket és megrémülének. Themse partjairól és Germania sötét erdeiből Pompejust messze túlszárnyalta Caesar hadi dicsősége. Az egészen elkeseredett parancsnok Galliából pénzzel, ajándékokkal és számos barátjával Rómában a nemesség ellen működött. Fényes győzelmi hírek és nagyszerű építkezések tartották fenn nevét a nép között. Együttes elhatározással fordúltak most ellene. Miként Rómában a főhatalom kezükben volt, úgy reményiették, hogy vele szemben a csatában is győzők maradnak. Gyors léptekkel közeledett az eldöntés. Pompejus első kísérletét: hogy t. i. Caesart segítse, mint minden tekinti Plut. 48; Dió 40. 48. 49 ; App, 2. 441 ; Cic. pro Mii. és ehhez Asconius.
