Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
50 tenni a két triumvir megválasztásának keresztülvitelére Épen e czélra katonákat küldött az ifjú Crassus vezérlete alatt Rómába. Mindezen előkészületek daczára Pompejus és Crassus belátták, hogy a Lentulus Marcel- linus consul vezetése alatti választó-gyűlések az ő vereségükkel fognának végződni. Miért is e gyűléseket Caius Cato és Nonius Sufenas tribünök által mindig elhalasztották. A tanács e miatt gyászruhát hordott. Az 55. év kormányszünettel (interregnum) kezdődött, Domitius pártja hasonlóképen még félelemmel vala eltelve. Nem engedték azt a consul választó-gyűlés idejének meghatározására bátran megjelenni. S Domitiust is erővel kelle visszaijeszteniök. A mint ugyanis a választásra kitűzött nap kora reggelén Catóval saját lakásáról fáklyafény- nyel elindult a Mars-mezőre, feltartóztatták. A Domitius előtt világító fáklyavivőt leütvén, a többi kisérő rövid ellenállás után menekült. Cato, ámbár jobb karján meg volt sebesitve, visszatartotta sógorát és kérte őt a végsőig való kitartásra. Ez a szabadság küzdelme vala a zsarnoksággal, mely a consulság elnyerésére használt erőszakos cselekvényéivel érthetően megmutatá, miként gondolja azt intézője érvényesíteni. Az ellen fegyverei és a halálos félelem azonban nagyobb hatással valának Domitiusra, mint Cato bátorításai. Elmenekült s egész napon át házában tartózkodott. Pompejus és Crassus további ellenállás nélkül consulokká választattak.1) Ezek után, hogy mindkét hatalom birtokosa ellen még lehetőleg eredménynyel munkálhasson, és hogy az állam legmagasabb hivatalával szemben ne magán emberként álljon, Cato fáradtságot nem kiméivé, azonnal a praetorság megszerzése után látott. Az ujonan választott consulok a tehetetlen Vatiniust állították fel ellene, a ki előbb, mint néptribun, egészen Caesar eszköze vala. A consulok jogos és jogtalan eszközökkel Yati- nius megválasztását keresztülvinni reményiették. Nehogy azonban később valamely vesztegetésről vádolhassák őket, s nehogy haszontalanul fáradjanak, febr. 11-én Afranius indítványára a tanácscsal elhatároztatták, hogy a választott praetoroknak hivatalaikat azonnal el kell foglalniok: mig különben a törvényes időköz elteltéig az igazságtalan választások miatt panaszt lehetett emelni. Ily módon jelöltjüknek büntetlenséget biztosítván, magok osztogaták részére a pénzt, sőt magok valának a szavazatszámlálók is. Mindezen elrettentésre czélzó és a szavazatok elnyerésére fordított intézkedések fölött győzött Cato erénye és hivatottsága. A legelőször felhívott öt tribus őt választá. Pompejust e miatt oly nagy ijedtség fogta el, hogy a választást nem merte tovább folytatni, és a gyűlést azon ürügy alatt, hogy dörgést hallott, feloszlatta. Újra kezdődéit a vesztegetés munkája, s pedig ez alkalommal elég gazdagon arra, hogy a második válasz■) Plut. 41.
