Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
48 Cicero Pompejus segélyével a számkivetésből már az előbbi év szeptemberében visszatért, mely idő óta némi küzdelmet kelle kiállania vagy legalább átélnie. Az eszeveszett Clodius, a ki annál jobban érezte magát, mennél boszantóbban össze-vissza zavarta az ügyeket, lankadatlan fáradtsággal minden lehetőt felhasznált a példátlan anarchiának Rómában való táplálására és öregbítésére. A legcsekélyebb meggondolás nélkül s a legnagyobb gyönyörrel csapott le mindazokra, a kik nem egyenesen az ő akarata szerint cselekvőnek. Cicero távolléte alatt Pompejussal ingerkedett s őt boszantotta, miután pedig amaz visszatért, czinkos társaival az ellen fordúlt: támadást intézve élete és saját háza ellen, melynek visszaszerzése ugyancsak sok szavába került Cicerónak. A felizgatott szónok boszú- szomja ez egyszer felülmúló félelmét, és halálos ellenségének távollétében a Capitoliumra kitett törvénytáblákat, ugyanannak tribunsága alatt hozott néphatározatokkal együtt, két ízben is összerontani merészelte. Cicero Clodius tribunságát minden alatta hozott határozatokkal együtt törvénytelennek akará kijelenteni, mivel Clodius nem a kellő módon tétetett ple- beiussá; e szerint az 58. évben hozott határozatoknak érvényteleneknek kellett volna lenniök. Cato azonban keményen ellene szegült e felfogásnak és teljes erejéből védte Clodiust a tanácsban. „Az ő hivataloskodása — úgymond — mindenesetre rossz volt, de ha azok közül valamit érvénytelenné tesznek, a mit ő tribunsága alatt cselekedett, úgy az egész cyprusi hadjáratot érvénytelenné kellene tenni. Ezen kivül Clodius épen nem volt törvényellenes tribün; mert a törvények megengedék neki, hogy patriciusi családból plebeiusiba menjen át. Ha tehát ő, mint már némely mások rossz tribün volt, személyét illessék a jogtalanság vádjával s ne hivatalát, melylyel visszaélt, hirdessék érvénytelennek.“ Cicero nem vihette keresztül indítványát s e miatt Cato ellenállását soká nem tudá feledni. Viszálkodása még inkább megbénitá a különben is gyenge optimatákat, és Clodius Catótól védelmeztetve, a demokratáknak bizonyára gyönyörködtető látványúl szolgált.1) Közvetetlenül ezután Catónak önmagát kelle védenie Clodius ellenében. Ez azt kívánta, hogy a Cyprusból hozott rabszolgák clodiusiaknak neveztessenek, mivel ő küldötte Catót Cyprusba. Cato Clodius e kívánságának épen úgy ellenállott, mint másokéinak, kik Catóról portiusiaknak akarák őket nevezni. Végre „ cyprusi “-aknak neveztettek. Clodius e miatt annyira felindúlt, hogy neki esett Catónak. Szemrehányásai alaptalanságát és helytelenségét jól tudta ugyan, de azoknak a becsületes Catót a legérzékenyebben kellett sérteniük. Clodius jól tudta, hogy a cyprusi kincsekről való számadások elvesztek s azért azok nélkül pontos számadást *) *) Plut. Cato 40; Dió 30. 22.
